2021. jan 22.

120 éves az MLSZ - 12 évtized 12 legjobb játékosa

írta: Lez blogger
120 éves az MLSZ - 12 évtized 12 legjobb játékosa

2. rész

1520201089_mlsz_cimer_logo_regi.jpg

A Magyar Labdarúgók Szövetsége (ekkor még így hívták), 1901. január 19-én tartotta alakuló gyűlését. Az elmúlt 120 évről megemlékezve, összeállítottam a 12 évtized 12 legjobb játékosának listáját. A rangsort, és a játékosportrékat, az MLSZ születésnapja alkalmával, egyben szerettem volna közölni, de az első négy életrajz megírása után rájöttem, hogy ha mind a 12 játékosról ennyit írok, azt senki nem fogja egyben elolvasni. Ezért úgy határoztam, egy három részes sorozatban, fokozatosan teszem közzé a rangsort. Ennek meg van az a hátránya, hogy előfordulhat, az Index nem osztja meg mind a három részt, vagy egyiket sem, a Facebook pedig csak a követőim kb. 10%-ához juttatja el a megosztásaimat. Így lehet, hogy rengeteg időt beleölök a játékos portrék megírásába, mégis nagyon kevesen fogják olvasni. De terjedelemi okokból nem tudok jobb megoldást.

Poszt alapján sajnos elég egyoldalú lett a rangsor, de más díjak esetében is megszokhattuk, hogy általában azok kapják a legtöbb elismerést, akik a gólokat rúgják. Így valószínűleg nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a listán javarészt csatárok szerepelnek. Ezért mindenképpen meg kell említenem néhány nagy nevet, akik nem támadóként öregbítették a magyar labdarúgás hírnevét. A kapusok közül többek között Grosics Gyula, Zsák Károly, vagy Plattkó Ferenc, a hátvédek közül Fogl II Károly, Lantos Mihály, Mátrai Sándor, Mészöly Kálmán, a középpályások/fedezetek közül Lázár Gyula, Zakariás József nevét hiányolhatjuk a listáról. De mindössze 12 nevet tartalmazhat az összeállítás, és még a támadók között is sok olyan név nem tudott bekerülni a legjobbak közé, aki miatt vérzett a szívem. Azt se felejtsük el, hogy ez az én szubjektív listám. Vannak olyan nevek, akikkel mindenki egyetért, de biztos mindenkinek lesz olyan, akit hiányolni fog róla. Lássuk hát az 5-8. helyezetteket.

8. Orth György (Budapest 1901.04.30 - Porto 1962.01.11) A válogatottban: 32 mérkőzés/13 gól, az MTK-ban: 167 mérkőzés/138 gól.

orth-gyrgy-kyc5mt.jpgEgy újabb nagyszerű pályafutás, ami idejekorán ért véget. Orth mindössze 24 éves volt, amikor Bécsben súlyosan megsérült. A sérülés után visszatért ugyan, de már sosem játszott úgy, mint előtte. 14 évesen, a Vasas színeiben játszott először a felnőtt csapatban. Innen került az MTK-hoz, ahonnan 16 évesen és 188 naposan bekerült a válogatottba. Mindössze három játékos van a magyar labdarúgás történetében, aki nála is fiatalabban lett válogatott. Az MTK színeiben 8 bajnoki címet szerzett, háromszor volt gólkirály. És ennél sokkal többet is elérhetett volna, ha nem sérül le ilyen fiatalon.

Játékos korában sokan minden idők legjobb magyar labdarúgójának tartották. A Nemzeti Sport 1929-ben megszavaztatta olvasóit, azt tudakolva, kik voltak a magyar labdarúgás első bő negyedszázadának legjobb játékosai. A Minden idők legjobb tizenegye szavazáson Orth kapta a legtöbb voksot. Tökéletes hadvezéri képességeit irányítóként tudta legjobban kamatoztatni. Leginkább középcsatárt, vagy középfedezetet szeretett játszani, de szó szerint minden poszton megállta a helyét. Zsák sérülése miatt, még a kapuba is beállt a válogatottban. 187 cm-es magasságával kiemelkedett a mezőnyből. Nem csak lábbal, de fejjel is rendkívül veszélyes volt a kapura. Ellenállhatatlanul cselezett, nagy erővel és pontosan lőtt, illetve fejelt. Látszólag lomha mozgása viharos erejű rohammá változott, ha belelendült. Társai helyezkedését futás közben is látta, jól érzékelte. Mindig a legkedvezőbb megoldást választotta a támadás folytatására vagy befejezésére.

Részt vett az 1924-es olimpián, ahol az "egyiptomi csapás" néven elhíresült mérkőzésen, meglepetésre hamar búcsúztunk a küzdelmektől. 1925-ben szenvedett súlyos sérülést. Csak az 1926/27-es szezonban tudott újra játszani, de már nem olyan szinten, mint korábban. 1929-ben hagyta el az MTK-t. Korán edzősödni kezdett, de mivel itthon nem tudott elhelyezkedni, Dél-Amerikában próbált szerencsét. A chilei labdarúgó-válogatottnak három alkalommal 1930-1932, 1942-1944 és 1948-1949 között volt szövetségi kapitánya. Uruguayban az 1930-as labdarúgó-világbajnokságon az 5. helyet sikerült megszerezniük. Peru szövetségi kapitányaként kétszer lett 4. a Copa Americán, a Nürnberggel bajor bajnoki címet szerzett. Épp hazalátogatni készülődött, amikor 1962 Portugáliában szívrohamban elhunyt.

7. Sárosi György (Budapest 1912.09.16 - Genova 1993.06.20) A válogatottban: 62 mérkőzés/42 gól, az első osztályban: 383 mérkőzés/351 gól.

sarosi-gyorgy-kacc9j.jpgDr. Sárosi I György, Gyurka, Doktor úr, eredeti családnevén Stefancsics. Testvérei Sárosi II László vízilabdázó, az 1976-ban olimpiai bajnok ifj. Sárosi László édesapja, és Sárosi III Béla labdarúgó, akivel mind a Fradiban, mind a válogatottban együtt játszott. Sokáig megdönthetetlennek hitt rekordját végül Lipcsei Péternek sikerült túlszárnyalnia, a Ferencvárosban játszott legtöbb mérkőzés tekintetében. Ebben a rangsorban második, a legtöbb gólt azonban a mai napig ő szerezte a csapat színeiben. Minden mérkőzést figyelembe véve összesen 646 alkalommal húzta magára a zöld-fehér mezt, és ezeken a találkozókon 636 gólt lőtt. Felnőtt pályafutása során csak Fradi színeiben játszott.

Fiatal korában több sportban is kipróbálta magát, tagja volt az országos középiskolai bajnokságot nyert vízipólócsapatnak is, végül azonban a labdarúgás mellett kötelezte el magát. Orth György így nyilatkozott róla: "Megvan az utódom!" Sárosi valóban Orth-szerű adottságokkal és képességekkel rendelkező játékossá vált. Kitűnő fizikai felépítése mellett tökéletes technikai-taktikai felkészültsége és nagy játékintelligenciája volt. Élvonalbeli pályafutását középfedezetként kezdte. Már 20 esztendős korában karmesterként irányította nemcsak a Ferencváros, hanem a válogatott csapat játékát is. Kitűnően támogatta a csatársor munkáját. Hosszabb távolságra is hajszálpontos átadásokat juttatott társaihoz. Bátran tört előre és lövésekre is vállalkozott. A védekezésben szintén teljes értékűnek bizonyult. A közelharcot ugyan lehetőleg elkerülte, de kivételes ütemérzékével és pompás fejjátékával a labdát csaknem mindig elcsípte ellenfelei elől. Hamarosan kiderült, hogy a támadósorban szintén kiemelkedő teljesítményre képes. Irányítókészségét, helyzetfelismerését mint csatár is maradéktalanul érvényesítette.

Tagja volt a Fradi 1931/32-ben 100%-os bajnokcsapatának. Háromszoros gólkirály, ötször-ötször nyert bajnoki címet, és kupát. VB ezüstérmes, KK győztes, további 3 vesztes KK döntőn szerepelt, az 1940-es finálét pedig a háború maitt nem rendezték meg. A Lazio elleni két győztes KK döntő mérkőzés között, az előző VB-n második helyezett Csehszlovák válogatott kapuját védő, minden idők egyik legjobb hálóőrének František Pláničkának hét gólt helyezett a hálójába. Ezzel a mai napig rekordernek számít, a magyar labdarúgó-válogatott történetében. A hétből hat találatot a második félidőben szerzett.

1934-ben tagja volt az angolok ellen először győztes válogatottnak. Az ebben az évben megrendezett világbajnokságon sérülése miatt csak egy mérkőzésen játszott, az osztrák Wundermannschafttól elszenvedett vesztes negyeddöntő alkalmával. Ezen az összecsapáson is gólt szerzett, ahogy az 1938-as VB mind az öt magyar meccsén. Ez is egyedülálló rekordnak számít. A VB döntős csapat kapitányaként Zsengellér és az olasz Piola társaságában, holtversenyben a góllövőlistán is a második helyen végzett. Nem csak Fradiban és a válogatottban számított vezéregyéniségnek, az 1937-es Közép-Európa—Nyugat-Európa mérkőzésen a Közép-Európa együttesének a csapatkapitánya is ő volt.

Az 1930-as években Amerikában Roosevelt elnök nevezte ki maga mellé azokat a jeles tudósokat tanácsadónak, akiket "agytröszt" néven becézett – vagy gúnyolt – a világsajtó. Róluk kapta becenevét a magyar válogatott Cseh II, Sárosi dr., Zsengellér belső hármasa. Klubjukban mindhárman középen játszottak, a nemzeti csapatban azonban nem volt kérdés, hogy Sárosit illeti a center pozíciója.

A felszabadulás után még egy ideig az élvonalban szerepelt. A negyvenes évek végén – öccséhez hasonlóan, szintén engedéllyel – Olaszországba távozott edzőnek, ahol 1952-ben bajnoki címet szerzett a Juventussal.

A Lazio-Ferencváros KK döntő második mérkőzése

6. Kubala László (Budapest 1927.06.10 - Barcelona 2002.05.17) A magyar válogatottban: 3 mérkőzés/0 gól, bajnoki mérkőzéseken: 379 mérkőzés/217 gól

kubala.jpgEgy újabb játékos, aki sokkal előrébb is végezhetett volna a listán, hiszen, ha valakit egy Barcelona szintű csapatban megválasztanak a klubtörténet első 100 évének, illetve a XX. század legjobb játékosának, megelőzve például Johan Cruyffot is (Maradona ebből a szempontból azért nem mérvadó, mert az ő barcelonai karrierje nem volt olyan sikeres), azt bármelyik futballnemzet története legjobb három focistája közé sorolná. De egyrészt nálunk tényleg nagyon erős volt a konkurencia, másrészt nem lehetetett figyelmen kívül hagyni, hogy itt hangsúlyozottan a magyar labdarúgás legjobbjai vannak rangsorolva, Kubala pedig egyfelől mindössze két és fél szezont szerepelt a magyar élvonalban, másfelől nemcsak a spanyol, de még a csehszlovák válogatottban is többször lépett pályára, mint a miénkben. Ettől függetlenül persze az egyetemes labdarúgás történetének egyik legnagyszerűbb játékosa volt, és mint ilyennek, mindenképpen helye van a listán.

Józsefvárosban nőtt fel, a helyi grundokon tanult meg futballozni, a Ganzban lett igazolt játékos. Innen szerződtette le 18 évesen a Ferencváros, ahol már ekkor együtt játszhatott Kocsis Sándorral. A Fradiban, fiatal kora ellenére 50 mérkőzésen 32 gólt szerzett. Ekkor azonban megkapta a katonai behívóját, ami elől szülei szlovák származását kihasználva Csehszlovákiába menekült. A Slovan Bratislavából bekerült a Csehszlovák válogatottba. További fontos esemény volt az életében, hogy elvette feleségül edzője Ferdinand Daučík lányát (más források szerint húgát) Annát. Miután a csehszlovák hadseregbe is be akarták sorozni, visszatért Magyarországra. Ezúttal nem a Fradiba, hanem a jobb anyagi lehetőségeket kínáló Vasasba szerződött, ahol 20 mérkőzésen 10 gólt szerzett.  Ekkor a magyar válogatottba is beválogatták, ahol háromszor szerepelt, de gólt nem sikerült lőnie. A kommunista hatalomátvétel miatt azonban újra külföldre távozott.

Az MLSZ kérésre a FIFA két és fél évre eltiltotta, ezért csak egy Hungária nevű emigráns csapatban tudott játszani bemutató mérkőzéseket, ahol ismét az ipolysági származású, így magyarul jól beszélő apósa/sógora volt az edzője. Eleinte úgy volt, hogy Olaszországba szerződik, a Pro Patria csapatánál edzett, de a korszak legnagyobb itáliai csapata, az Il Grande Torino becenevű piemonti gárda is meghívta próbajátékra, pont arra a lisszaboni barátságos mérkőzésre, ahonnan hazafelé repülve 1949. május 4-én a gépük belecsapódott a Superga katedrálisba, és az egész csapat (Egri-Erbstein Ernő edzővel) életét veszítette. Kubala szerencséjére, fia betegsége miatt nem tudott elutazni a csapattal. Egy spanyol túrán több hispániai csapat, többek közt a Barcelona is szemet vetett rá. A katalánok előbb Daučíkot szerződtették edzőnek, így könnyebben rá tudták bírni Kubalát, hogy hozzájuk írjon alá. 1950-bem Franco tábornok személyesen és sikerrel járt közben a Fifánál az eltiltása csökkentése érdekében. Franco nem igazán kedvelte sem a katalánokat, sem az FC Barcelonát, még jobban utálta azonban a kommunistákat, így Kubala ügyében nem a Barca érdekében, hanem a kommunista Magyarország ellenében járt el.

Ezután 10 évig játszott az FC Barcelona színeiben, ahol mint már írtam, a klubtörténet egyik legnagyobb játékosává vált. 4 bajnoki címet, 5 spanyol kupát, 2 VVK címet szerzett, és egyszer bejutottak a BEK döntőbe, ahol a Kubala személyes közbenjárására Barcelonába szerződő Kocsis és Czibor góljai ellenére vereséget szenvedtek a Guttmann Béla által edzett Benficától. A játékára olyan sokan volt kíváncsiak, hogy a 60 000 fős Les Corts stadion már nem tudta kielégíteni az igényeket. Nemcsak a férfiak, de a jóképű Kubala miatt a nők is egyre nagyobb számban kezdtek meccsre járni. Az FC Barcelona szurkolóinak beceneve “culés”, ami feneket jelent. A helyi hagyomány szerint a stadion annyira tele volt, hogy a felső karéjban ülők fenekét kívülről is látni lehetett. A megnövekedett nézőszám miatt kellett felépíteni a korszak legnagyobb labdarúgó stadionját, az akkor 90 000 fő befogadására alkalmas Camp Nout. Később szobrot állítottak neki a stadion mellett, egy időben azt is fontolgatták, hogy róla nevezzék el az arénát. A spanyol válogatottban is szerepelt, ezzel világrekorder, ő az egyetlen, aki három nemzet válogatottjában is pályára lépett. De így sem szerepelhetett egy világbajnokságon sem.

Miután visszavonult a játéktól, a Barca edzője lett. Ezután több helyen volt előbb játékokos-edző, majd csak edző. 1969-ben spanyol szövetségi kapitány lett. Ezt a pozíciót 11 éven keresztül töltötte be, amivel rekorder az országban. Jól mutatja milyen tekintély övezte, annak ellenére tudott ilyen sokáig hivatalban maradni, hogy sem az 1972-es, sem az 1976-os, négy csapatos EB-re, de az 1974-es VB-re sem sikerült kijuttatnia a csapatot. Végül a korszakra eső utolsó két nagy világversenyre, az 1978-as VB-re, és az 1980-as, immár 8 csapatos EB-re sikerült magukat kvalifikálniuk, de a csoportból ekkor sem jutottak tovább. De még ezután is csak azért távozott a kapitányi posztról, mert a Barcelona trénere lett, így a hazai rendezésű 1982-es VB-n már nem ő ült a kispadon. De nem maradt hazai világverseny nélkül, 1992-ben a barcelonai olimpiát Kubalával a kispadon nyerte meg a többek között Guardiolával felálló spanyol válogatott.

5. Albert Flórián (Hercegszántó 1941.09.15 - Budapest 2011.10.31) A válogatottban: 75 mérkőzés/31 gól. A Ferencvárosban: 351 mérkőzés/256 gól.

footballer-florian-albert-with-his-trophy-e0xbbd.jpgAz egyetlen magyar aranylabdás, mint ilyennek, akár neki is előrébb lehetne a helye a rangsorban. De valójában az előtte lévőknek nem nagyon volt lehetőségük aranylabdát nyerni. Eleganciája miatt kapta a Császár becenevet. Tisztelettudó, jó magatartású, jó modorú, intelligens fiatalember volt a magánéletben éppúgy, mint a pályán. Nem rúgott meg ellenfelet. Technikailag és taktikailag kifogástalanul képzett, játékfelfogása ötletekben gazdag, sziporkázóan szellemes volt. Kiválóan tudott cselezni, pompásan irányított, mesteri módon készítette elő a helyzeteket társai számára. A befejezéseknél is rendszerint a helyén volt. Az ellenfél kapujára lábbal és fejjel egyaránt veszélyt jelentett.

Hercegszántón születtet, de már 11 évesen a Ferencváros játékosa volt. Ezután több mint 20 éven keresztül, pályafutása végéig nem igazolt más csapatba. Háromszor lett gólkirály, négyszer nyert magyar bajnokságot, egyszer Magyar Népköztársasági-kupát. 1965-ben megnyerte a Vásárvárosok Kupáját, 1968-ben ugyanitt ismét a döntőbe jutott a csapattal. 17 évesen debütált a felnőtt csapatban, rögtön két gólt szerzett. Egy év múlva a válogatottban is bemutatkozhatott. A harmadik válogatott mérkőzésén mesterhármast rúgott Jugoszláviának. Még ugyanebben az évben az NSZK ellen 5 német védőt kicselezve szerzett gólt.

Az 1960-es olimpián, és az 1964-es Európa-bajnokságon bronzérmet nyert. Részt vett az 1962-es és az 1966-os világbajnokságon. Előbbin a bolgároknak lőtt mesterhármasnak köszönhetően, négy mérkőzésen szerzett négy góljával, hatos holtversenyben társgólkirály lett. Mindkét VB-n balszerencsés körülmények között veszítettük el a negyeddöntőt. Előbb a későbbi döntős Csehszlovákia ellen, amikor Latisev szovjet játékvezető nem adta meg Tichy kapufáról a gólvonal mögé pattanó gólját. Másodjára a Szovjetuniótól szenvedtünk egygólos vereséget. Ismét hajszálon múlott az elődöntőbe jutás. A brazilok elleni mérkőzésen annyira lenyűgözte az ellenfelet, hogy vendégjátékra hívták a Flamengóhoz. 1967-ben két hetet töltött a riói csapatnál. Ugyanebben az évben elnyerte az aranylabdát. Ekkor már zsinórban negyedszer szerepelt a France Football év végi ranglistáján.  A Világválogatottban háromszor szerepelt. 1968-ban a brazilok elleni mérkőzésen ő lőtte a „Világ” egyetlen gólját.

Orthoz hasonlóan az ő pályafutásának is egy sérülés vetett idő előtt véget. Orthnál némileg idősebb, de még mindig csak 28 éves, amikor a végzetes baleset történik. 1969-ben, egy dániai vb selejtezőn ütközött a kapussal, aminek következtében elszakadt a térdszalagja. Ő is vissza tudott még térni, de már ő sem volt soha a régi. 1972-ben még részt vett az EB négyes döntőjén, de a sérülése után már nem tudott gól szerezni a nemzeti csapatban.

1974-ben vonult vissza. Eztán, egy rövid líbiai edzősködést leszámítva, különböző pozíciókban a Fradi szolgálatában marad 2011-es haláláig. A ragsoron szereplő játékosok közül ő hunyt el utoljára, de már ő is közel tíz éve az égi futballpályákon játszik, a többi klasszissal. Még életében róla nevezték el a régi Üllői úti stadiont. De a Groupama Aréna már nem az ő nevét viseli. A stadion mellett azonban ott áll a szobra, aminek a hagyomány szerint, minden bajnoki cím ünneplésekor a nyakába helyeznek egy Fradi-sálat.

A FIFA TV filmjében Albert Flórián mesél az 1966-os magyar-brazilról

A 9-12. helyezettek rangsorát itt találod.

Az 1-4. helyezettek rangsorát itt találod.

Szólj hozzá

Albert Flórián MLSZ Sárosi György Toplista Magyar foci Orth György