Ha nem jön közbe a pandemia, most hétvégén játszanák a BL döntőt. Ennek apropóján készítettem az alábbi összeállítást. Manapság divatos nézet, miszerint a futball annyira elüzletiesedett, hogy már csak a legnagyobb országoknak van esélyük megnyeri a Bajnokok Ligáját. De valójában ez mindig is így volt. Korábban annyi volt a különbség, hogy egy-egy országot csak egy csapat, az aktuális bajnok, esetleg, ha ez nem volt azonos a BEK címvédőjével, akkor ketten képviselték a kupasorozatban, ma pedig akár egy top liga negyedik helyezettje is felülhet Európa trónjára. De három kivételtől eltekintve, mindig is csak a legszűkebb elit kiváltsága volt a kupagyőzelem. Sőt már a kupadöntő is. De lássuk a számokat, mennyire így volt.

A legtöbb BEK/BL győzelmük, és döntős részvételük a spanyoloknak van. A 18 sikert azonban mindössze két csapat szorgoskodta össze. Gondolom, nem kell részleteznem kikről van szó. A két óriáson kívül másik két hispán csapatnak sikerült még eljutni a végjátékig. Az Atletico háromszor, a Valencia pedig kétszer (két egymást követő évben) játszott döntőt, de nekik nem sikerült győzniük.

Győzelmeket tekintve második helyen az angolok állnak, egyben ők képviseltetik magukat a legtöbb csapattal mind a győztesek, mind a döntősök rangsorában. Ami azt is jelenti, hogy nekik öt csapat (Liverpool, Nottingham Forest, Manchester United, Aston Villa, Chelsea) hozott össze annyi győzelmet (13-at), mint a Real Madrid egymaga. Három csapatuk (Arsenal, Leeds, Tottenham) pedig nem tudta megnyeri azt az egy döntőt, ahova bejutott.

A győzelmek számában csak egy egységgel maradnak le az angoloktól az olaszok. Nekik a 12 sikeres finálé mellett van azonban 16 ezüstjük is van. Utóbbi kategóriában ők a listavezetők, jelentős mértékben a Juventusnak köszönhetően, akik két sikerük mellett hétszer hagyták el a pályát vesztesen. A taljánok, a döntős csapatok számában a németekkel állnak holtversenyben, mindkét ország 6-6 egyletet tudott eddig delegálni a legrangosabb kupa fináléjába. De az olaszok közül a Juvén kívül csak a két milánói óriás járt sikerrel. Míg az angolokhoz hasonlóan egy trió a Fiorentina, Roma, Sampdoria hármas távozott lehajtott fejjel egy-egy döntőről.

Talán meglepő, hogy a germánok több csapatot juttattak döntőbe, mint a spanyolok. De abban már valószínűleg semmi meglepetés nincsen, hogy ezek közül magasan a Bayern viszi a prímet. A hét német sikerből öt köthető a bajorokhoz. Mellettük egy-egy győzelme van a Hamburgnak és a Dortmundnak. A tíz BEK/BL ezüst felét is a bajorok hozták össze. A maradékon pedig öt csapat osztozik. A két egyszeres BEK/BL győztes csapatnak van egy-egy elveszített döntője is. Hozzájuk csatlakozik a Frankfurt, Mönchengladbach, Leverkusen trió.

Az 1975-ös Bayern München-Leeds (2:0) BEK döntő. Forrás: Getty Images

Eddig tartott a papírforma. A fenti országok pontvadászatát top bajnokságnak szoktuk nevezni. A hollandok és a portugálok viszont, bár futballnemzetnek számítanak, a bajnokságaikat nem szokás a legszűkebb elitbe sorolni. Pedig a négy topligán kívül ők azok, akik többször is BEK/BL-t tudtak nyerni. Ebből a szempontból bizony az Eredivisie és a Primeira Liga közvetlenül a négy nagy mögött van, és ezzel ők is tagjai legszűkebb elit alsóházának.

A hollandok ráadásul csak egy győzelemmel maradnak el a németek mögött. Abban is hasonlítanak a nagy szomszédhoz, hogy ennek nagy részét egy csapat hordta össze. A hat holland sikerből négy az Ajaxnak köszönhető. De mellettük a Feyenoordnak és a PSV-nek is van egy-egy győzelme. Sőt, az első holland BEK győzelmet a rotterdamiak szállították, közvetlenül megelőzve az amszterdamiak hármas sorozatát. Az Ajaxnak emellett két vesztes párharca is van. Az 1969-es, Milan elleni vereségükkel kezdődött a hollandok nagy korszaka. Innentől kezdve zsinórban öt döntőben szerepelt holland csapat, a következő négyet ráadásul be is húzták.

A portugálok kevesebb győzelmet büszkélkedhetnek ugyan, mint a németalföldiek, döntős részvétel tekintetében (9) azonban verik őket. Ez elsősorban a Guttmann átoknak köszönhető, hiszen a Benfica öt vesztes döntőjével, a Bayernnel holtversenyben második a Juve mögött. Emellett, a Portohoz hasonlóan összeszedtek két győzelmet is, mielőtt Guttmann Béla megátkozta őket, hogy 100 évig ne nyerjenek semmit.

És itt jön az újabb meglepetés. Mert bár a fenti két nemzettel ellentétben a francia pontvadászatot a top bajnokságok közé soroljuk, a győzelmek számát tekintve a kicsik közé tartoznak. Az egy győzelmüket azonban az öt döntős jelenésükkel tudják ellensúlyozni, amivel viszont már helyük van az elitben. A legsikeresebb gall csapat a Marseille, akik a második döntőjükben begyűjtötték az ország egyetlen BL trófeáját, és a Reims, akik még az 1950-es évek nagy Real Madridja ellen buktak el két finálét. Mellettük a Saint-Étienne, és a Monaco emelte az élmezőny alsó fertályára a Ligue 1-et.

A Marseille 1993-as Bajnokok Ligája győzelme nem csak azért volt vízválasztó, mert ez volt az első BL kiírás. Hanem amiatt is, mert ez volt a franciák első, és eddig egyetlen győzelme, amivel a gallok megváltották a teljes jogú tagságukat az elitben. De leginkább amiatt szimbolikus a bajnokok tornájának BEK-ből BL-é változtatása, mert innentől kezdve csak a fent felsorolt hét nemzet csapata tudott döntőbe jutni. A következő francia részvétellel megvívott BL finálé pedig azért jelent korszakhatárt, mert a 2004-es Porto-Monaco meccs volt az utolsó, ahova nem csak a négy legnagyobb bajnokság részvetői jutottak be. Gelsenkichenbe mindkét csapat az élmezőny alját jelentő országból érkezett, azóta viszont csakis a spanyol, angol, olasz, német pontvadászat delegált csapatot a döntőbe.

2004 óta tehát tovább szűkült az elit mezőnye, de a BEK korszakban, ha nem is túl gyakran, még az is előfordulhatott, hogy a fent felsorolt hét országon kívül más nemzetek is tudtak döntős csapatot delegálni. Sőt, háromszor nyerni is tudtak. Így az utolsó két BEK kiírás is tartogatott pikantériát. A legutolsó, 1992-es döntő amiatt érdekes, mert a Barcelona az utolsó lehetőséget tudta megragadni, hogy BEK győztesnek mondhassák magukat. A BL érában viszont tovább négy győzelmet könyvelhetnek el. Az utolsó előtti BEK kiírás pedig az utolsó olyan idény volt, amikor nem a nagy nemzetek valamelyike győzött. Azóta még döntőbe sem jutott más ország képviselője. Igazából, ha nem lenne az 1992-es év, tökéletes választóvonal lenne az utolsó BEK kiírás Crvena Zvezda győzelme, és az első BL idény között, amikor végleg kikerültek a kisebb országok a döntőkből.

A BEK győztes Crvena Zvezda. Forrás: Getty Images

Nézzük tehát, kik a döntők és győzelmek számát tekintve kis nemzetek?  A kicsit azonban nagyon időzőjelesen kell értenünk, ha azt nézzük, hogy a 64 eddigi BEK/BL fináléba mindössze 13 ország 40 csapata tudott bejutni. Győzni pedig csak 10 ország 34 csapata volt képes. És mindössze három ország, három csapata mondhatja el magáról, hogy nem a hét nagy futballnemzetből érkezve tudta elhódítani a kupát. Akinek ez sikerült tehát, azt semmiképpen ne nevezzük kicsinek.

Érdekességként meg kell jegyezni, hogy a BEK győzelemhez mindhárom ország képviselőinek kétszer kellett döntőbe jutniuk. Sőt, amelyik ország csapata legalább kétszer bejutott a fináléba, az legalább egyszer meg is nyerte azt. A Celtic és a Steaua két döntője bizonyíték is arra, hogy a győzelmük nem kicsúszott eredmény volt. Hiszen a győzelmük után három évvel, mindketten újra döntőbe jutottak, de ott már nem sikerült újra nyerniük. Azt a fenti felvetésemet, hogy kétszer kell döntőbe jutni egy győzelemhez, némileg cáfolja, hogy mindkettőjüknek előbb volt a győztes döntője, és később a vesztes. De mindketten lelkiismeretesen letudták a vesztes döntőjüket is, hogy ne érje szó a ház elejét.

Máshogy jött össze a két döntő a belgrádiaknak, mert részükről két különböző csapat abszolválta a két finálét. Ráadásul a három évvel későbbi újrázás is elmaradt, mert a Zvezda, a Partizán 1966-os Real Madrid elleni veresége után 25 évvel szerezte meg, az akkor még jugoszláv futball számára a BEK trófeát. Szerencsére megkönnyíti a besorolást, hogy mindkét csapat ugyanabból a városból származik. Nagyobb gondban lennék, ha a vesztes csapat mondjuk a Dinamo Zagreb lett volna. Még úgy is, hogy akkor még Szerbia és Horvátország is Jugoszlávia része volt.

A görögök, a svédek, és a belgák azok az országok, amelyek a Panathinaikosz, a Malmö, és a Brugge révén csak egy-egy alkalommal képviselték magukat a legrangosabb európai kupasorozat végjátékában, de győzniük nem sikerült. Ne becsüljük le azonban az ő teljesítményüket sem. Hisz mi magyarok, vagy más olyan egykori vagy aktuális futball nemzetek, mint például az osztrákok, lengyelek, csehszlovákok, szovjetek, és ezek utódállamai, mit meg nem adnánk/adnának, ha nekünk/nekik is lenne legalább egy vesztes BEK döntős szerelésünk/szereplésük. Még akkor is, ha válogatott szinten, vagy akár a másik két nemzetközi kupasorozatban mindegyik ország dicsekedhet kisebb-nagyobb sikerekkel. A szerbeknek és románoknak viszont ez az egy nemzetközi kupagyőzelmük van. Sajnos a jelenlegi trendeket elnézve nemcsak mi, de a többi itt részletezett országnak sem nagyon lesz esélye, hogy ezen hiányosságát pótolni tudja.

De ha a döntők helyszíneit nézzük, ott is azt tapasztaljuk, hogy a 64 eddigi BEK/BL fináléból 33-at a négy nagy futballnemzet, további 11-et pedig a másik három nagy bajnokság országa látta vendégül. Ezen felül 4-et rendeztek Glasgowban (3) és Belgrádban, tehát egyszeres győztes csapat otthonában. Valamint 7-et Belgiumban és Görögországban. Olyan országokban, akik adtak döntős csapatot, de nyerni nem tudtak. És mindössze 9 finálét láthatott vendégül olyan ország, amelyiknek sosem jutott csapata a döntőbe. Ebből kiemelkedik Bécs, a maga négy fináléjával. A maradékban pedig ott van Wales, ami nem ország, viszont annak a Nagy-Britanniának a része, akik 14 győzelemmel büszkélkedhetnek. Tehát a szűk eliten kívül másnak, még döntőt rendezni is kevés esélye van/volt.

A legtöbb BEK/BL győzelemmel a Real Madrid büszkélkedhet. Forrás: Getty Images

Országok szerint:

Csak a BL időszakban:

Országok szerint:

Az 2004-es Porto-Monaco (3:0) BL döntö. Forrás: Getty Images

Borítókép: a BL trófea. Forrás: Getty Images