A Ferencváros Bajnokok ligája ellenfelei közül kettővel, a Juventusszal és a Dinamo Kijevvel játszott eddigi legfontosabb találkozóiról, az 1965-ös VVK-, és az 1975-ös KEK döntőről már írtam. De, ahogy abban a cikkben is említettem, a harmadik csoportellenféllel, a Barcelonával, az októberi, első csoportmeccs előtt még nem találkozott tétmérkőzésen a Fradi. Van azonban magyar kapcsolatuk a katalánoknak, a náluk korábban dolgozó honfitársaink révén. Néhányuknál fradista kötődést is felfedezhetünk.

Az első fecske

A csapat első magyarja egy edző volt, Pozsonyi Imre, aki Jesza Poszony néven dolgozott Barcelonában. Már játékos korában többször járt Skóciában tanulmányúton. Többek között az ő nevéhez fűződik az MTK iskola megteremtése. Híres jelszava volt: "Gyerekek! A fű alatt passzolni, a fű alatt!". Pályára lépett a magyar válogatott első két, nem hivatalos nemzetközi mérkőzésén, a Richmond és a Surrey Wanderers, valamint az első hivatalos összecsapáson, 1902. október 12-én, az osztrákok ellen. Többször azonban nem húzta magára a nemzeti mezt.

A Cracovia edzőjeként megnyerte az első lengyel bajnokságot. Emellett Józef Lustgarten szövetségi kapitány segítőjeként a nemzeti csapat mellett is dolgozott, így közreműködött a polákok első válogatott mérkőzésén, amit történetesen Magyarország ellen játszottak. Mivel itthon nem kapott edzői állást, potyautasként csatlakozott az MTK-hoz az 1922-es spanyolországi túrájuk során. Barcelonában valószínűleg az MTK edzőjének adta ki magát, meglehetősen meggyőzően, mert Joan Gamper elnök állást adott neki. Előbb egy hónapos próbaidőre alkalmazták, majd az angol Jack Greenwell asszisztense lett. Átmenetileg már Greenwell menesztése után is kapott vezetőedzői feladatot, de mire 1923 októberében elkezdődött a katalán bajnokság, már egy másik angol, Alf Spouncer volt a vezetőedző, így tétmeccsen ekkor még nem irányította az első csapatot. A szezon végén azonban Spouncer is távozott, és ekkor ismét Pozsonyi lett a vezetőedző. A katalán bajokság első hét fordulójában vezethette a Barcelonát, de ez valójában csak hat mérkőzést jelent, mert az Espanyol elleni találkozót lelátói rendbontás miatt a játékvezető félbeszakította, és végül 0:0-s végeredménnyel írták jóvá.

A lejátszott hat találkozóból mindössze kettőt tudott megnyerni Pozsonyi csapata, így a téli szünetben menesztették a magyar trénert, és egy újabb angol, Ralph Kirby vette kezébe a kormányrudat, akivel a gránátvörös-kékek megnyerték a katalán bajnokságot. Mivel a szezon felében Pozsonyi volt a Barcelona edzője, így hivatalosan ő is katalán bajnoknak számít, de ez a dicsőség inkább Kirbyt illeti meg. Ekkor országos bajnokság még nem létezett Spanyolországban, így ekkoriban a spanyol kupagyőztest tekintették bajnoknak, de a hivatalos statisztikákba az 1925-ös kupagyőzelem "csak" ebben a minőségben számít bele, nem minősül bajnoki címnek. Merthogy a Barca katalán bajokként részt vehetett az országos kupa küzdelmeiben, amit szintén megnyertek, emiatt Pozsonyit néhányan spanyol kupagyőztesként (sőt néha bajnokként) is említik, de ehhez a diadalhoz már valóban semmi köze a derék magyar mesternek.

Pozsonyi a Barcelona után még számos csapatnál megfordult, komoly sikereket elérve, mielőtt 1932-ben hazatért Budapestre, az első válogatott mérkőzés 30. évfordulójára. Többet nem vállalt edzői munkát, hosszabb időre nem is hagyta el az országot.

Pozsonyi Imre 

(Kisbér 1882.02.26 - Budapest 1963.10.02)

játékosként:

MÚE 1901 - 1903, MTK 1903 - 

edzőként:

Cracovia Kraków 1920 - 1922, Zuglói AC 1922, FC Barcelona 1923 - 1924 (6 mérkőzés), DFC Prag 1925, Pécsi SC 1925, Gradjanski Zagreb 1925 - 1926, Újpest FC 1926 - 1928, MTK amatőrcsapat 1928 - 1929, US Fiumana 1929, Real Club España 1930 - 1931, New York Hakoah 1931 - 1932

eredmények / elismerések

Lengyel bajnok (Cracovia Kraków 1921)

Katalán bajnok (FC Barcelona 1923-1924)

Jugoszláv bajnok (Gradjanski Zagreb 1926)

Magyar bajnokság 2. helyezett (Újpest FC 1926–27), 3. helyezett (Újpest FC 1927–28)

Mexikói bajnok (Real Club España 1930)

A hőskor magyar játékosai

Pozsonyi edzősködése idején került a katalán fővárosba a csapat történetének egyik legismertebb és legsikeresebb kapusa, Plattkó Ferenc. A világhírű hálóőr a Vasasban lett ismert játékos, ahol 1916-17-ben a bajnokság legjobb labdarúgójának választották, pedig még 18 éves sem volt. Az I. világháború, illetve a Tanácsköztársaság bukás után rengetek játékos távozott külföldre, köztük volt Plattkó is, aki egy rövid kitérő után egy szezon erejéig még hazatért az MTK-hoz, akikkel bajnokságot, és kupát is nyert. A magyar válogatottban hatszor szerepelt, hogy nem többször, annak két oka volt: az egyiket úgy hívták Zsák Károly, a másik ok pedig az volt, hogy ekkoriban az utazási nehézségek miatt nem volt szokás külföldön játszókat behívni a nemzeti csapatba. Különösen nem Spanyolországból.

Márpedig Plattkó 1923-ban Barcelonába szerződött. Vele a csapat 1930-ig, egy év kivételével mindig katalán bajnok lett. Sőt, 1929-ben megnyerték az első ízben kiírt spanyol bajnokságot is. A spanyol kupát háromszor hódították el. Az 1928-as spanyol kupadöntő kapcsán Rafael Alberti költő verset írt hozzá, Óda Platkóhoz címmel (külföldön az egy t-vel írt verzióban használta a nevét).

Barcelona után még pár évig védett, majd edzőnek állt. Az 1934/35-ös, és az 1955/56-as szezonokban a Barcelona csapatát is irányította. Előbbi idénye volt kevésbé eredményes. A La Ligában mindössze a 6. helyen végeztek, a katalán bajnokságot viszont megnyerték. Az 1955/56-os szezon már jóval sikeresebb volt, csak egy ponttal szorultak a bajnok Bilbao mögé, de kilenc egységet vertek a harmadik Real Madridra. A csapat házi gólkirálya egy bizonyos Kubala László volt, de rá majd egy kicsit később visszatérünk. Ez zsinórban a harmadik bajnoki ezüstje volt a katalánoknak, a vezetők pedig minden második hely után menesztették az edzőt, így tettek Plattkóval is. Bár korábban több helyen is sikerrel edzőskődött, a Barcelonától való második távozása után felhagyott a szakmával, visszament korábbi edzői sikerei helyszínére Dél-Amerikába, az 1962-es chilei világbajnokságon találkozott a magyar labdarúgó-válogatott játékosaival is. Santiago de Chilében hunyt el.

Nem csak a 1955/56-os szezonban volt magyar játékosa Plattkónak, hanem már 1934/35-ban is, mégpedig nem is egy. A romániai magyar Berkessy Elemér volt a sikeresebb. A Nagyváradon született, 190 cm-es magassága miatt Jegenye becenevű fedezet Trianon után román állampolgár lett, 1928-ig több román csapatban is megfordult. Ezután azonban Magyarországra, minden idők egyik legjobb, az uruguayi válogatottat legyőző, KK győztes, majd 100%-os bajnok Ferencvárosához szerződött. Ekkoriban a magyar válogatottba is bekerült, ahol hétszer szerepelt.

Miután a fiatalok kiszorították a Fradiból, külföldre ment játszani, Franciaország érintésével került 1934-ben Plattkó Barcelonájába, ahol két szezont játszott. Amikor kitört a spanyol polgárháború Berkessynek el kellett jönnie az országból, így rövid időre újra Franciaországba szerződött, majd 1939-től különböző magyar csapatoknál vállalt edzői feladatokat. Pongrácz György Deák Bamba könyve szerint a SZAC trénereként Berkessy fedezte fel a játékost, de az ismert adatok szerint sosem dolgozott Szentlőrincen. A kommunista hatalomátvétel miatt 1948-ban ismét elhagyta az országot. Főleg Olaszországban edzősödött, de irányította többek közt a Zaragozát is. 1957-ben tért vissza újra Barcelonába, de ezúttal az Espanyolhoz. Miután felhagyott az edzősködéssel a városban telepedett le. 1974-ben az FTC örökös bajnokának választották.

Berkessy Elemér

(Nagyvárad 1905.06.20 - Barcelona 1993.07.07)

játékosként:

Nagyváradi AC/CA Oradea 1921 - 1923, UCAS Petroșani 1924 - 1925, Bihorul Oradea 1926, Fulgerul CFR Chișinău 1926 - 1927, Jiul Lupeni 1927 - 1928, Ferencváros FC 1928 - 1932, Racing Paris 1932 - 1934, FC Barcelona 1934 - 1936 (28 mérkőzés/3 gól), Le Havre AC 1936 - 1938

eredmények / elismerések

2-szeres magyar bajnok (Ferencváros FC 1927-1928, 1931-1932)
Magyar Kupa-győztes (Ferencváros FC 1928)
Közép-európai Kupa-győztes (Ferencváros FC 1928)

edzőként:

Tatabányai SC 1939 - 1941, Salgótarjáni BTC 1941, Tisza VSE Szeged 1941 - 1944, Ferencváros FC 1944, Szegedi AK 1947, Vicenza 1947 - 1948, AS Biellese 1948 - 1949, AC Torino (segédedző) 1949, Rimini 1949 - 1950, Pro Patria 1950, Rosignano Calcio 1951, Real Zaragoza 1951 - 1952, Grimsby Town 1954, Beerschot VAV 1955 - 1957, RCD Espanol 1957 - 1958,  Sabadell 1958, RCD Espanol 1962 - 1964

Berkessyvel egy időben érkezett Barcelonába Szeder György. A cinkotai születésű játékos a Soroksár csapatából került Katalóniába. Itt azonban csak 5 barátságon mérkőzésen kapott szerepet, majd, mivel nem vált be, két hónap után megváltak tőle. Hazaszerződött, játszott többek között az Újpest 1938/39-es bajnokcsapatában. Életet tragikus véget ért, 1945-ben - pont Hitler öngyilkosságának napján - a holokauszt áldozata lett.

Az Aranycsapat generációja

A ’20-as, ’30-as évek barcelonai magyarjai közül csak Berkessynek volt fradista kötődése, a következő generáció három legnagyobb alakja azonban mind kapcsolódtak valamilyen formában a Fradihoz. A Kubala, Kocsis, Czibor trióból előbbit érdemes elsőként megemlíteni, nem csak azért mert ö töltötte a legtöbb időt gránátvörös-kék mezben, hanem azért is, mert egy 1999-es szavazáson, a culék őt választották meg a XX. század legjobb Barcelona játékosának, ami különösen annak fényében értékes cím, hogy többek között Johan Cruyffot is sikerült maga mögé utasítania.

Kubala a Ganzban kezdett focizni, de 18 évesen leigazolta a Ferencváros. Már itt csapattársak voltak Kocsissal. Mivel be akarták sorozni, részben szlovák származását kihasználva Csehszlovákiába távozott, ahol a Slovan Bratislava játékosa lett. Innen válogatták be a csehszlovák válogatottba, ahol hatszor lépett pályára. Feleséget is itt talált, az edzője, Leopold Daucík lányát vette el. Miután azonban Csehszlovákiában is megkapta a katonai behívóját, visszatért Magyarországra. Hívta a Fradi is, de ezúttal a jobb anyagi feltételeket kínáló Vasast választotta. Ismét válogatott lett, de ezúttal magyar. A kommunista hatalomátvétel után azonban újra elhagyta az országot. Mivel az MLSZ kérésére a FIFA két és fél évre eltiltotta, így csak egy emigráns válogatottban játszhatott, akik számos helyen szerepeltek barátságos, bemutató mérkőzésen. Többek között legyőzték a Real Madridot, a spanyol válogatottat, és Barcelonában az Espanyolt is. Itt figyeltek fel rá Barca képviselői. Más csapatok mellett a korszak olaszt sikercsapatától, a Grande Torinotól is volt ajánlata, akik meghívták arra a lisszaboni mérkőzésre, ahonnan hazafelé utazva lezuhant a gépük, és szinte az egész csapat, köztük Egri-Erbstein Ernő edző életét vesztette. Kubala szerencséjére fia betegsége miatt nem tudott a csapattal tartani. Így 1951-ben, az apósa által edzett Barcelonába igazolt. Azt a Szegedi-Simatoc Miklóst váltotta a csapatban, aki Nicolae Simatoc néven Romániában született, de a II. bécsi döntés idején épp a Nagyvárad játékosa volt, majd játszott a Vasasban is. Magyarországon vette fel a Szegedi nevet, de ő valójában román nemzetiségű volt.

Kubalának még érvényben volt az eltiltása, de Franco tábornok közbenjárására a FIFA csökkentette azt, így hamarosan pályára léphetett a grántátövös-kékeknél. Franco nem igazán kedvelte sem a katalánokat, sem az FC Barcelonát, még jobban utálta azonban a kommunistákat, így Kubala ügyében nem a Barca érdekében, hanem a kommunista Magyarország ellenében járt el. A Barcelona játékosaként a spanyol nemzeti csapatban is pályára lépett, ezzel világrekordernek számít, ő az egyetlen, aki három ország válogatottjában is szerepelt. Tíz évig volt a Barca játékosa, mai napig a klub negyedik legtöbb gólját szerezte. Annyian voltak kíváncsiak a játékára, hogy a hatvan ezres Les Corts stadion nem bírta kiszolgálni a szurkolói igényeket, így miatta épült meg a százezres kapacitású Camp Nou. A stadion mellett 2009-ben szobrot állítottak neki.

1957-ben Kubala kérésére néhány bemutató mérkőzésen pályára lépett a Barcelonában az a Nyers István, aki korábban éveken keresztül, az Inter színeiben az olasz bajnokság egyik legjobb gólvágója volt. Hat év alatt ötször volt házi gólkirály, máig a klub történetének legtöbb gólt szerző légióséként tartják számon. Gondoljuk el mekkora potenciál rejlett akkor a magyar labdarúgásban, amikor az Aranycsapat közismert belső csatársora, a Kocsics, Hidegkúti, Puskás trió mellett olyan támadókat adtunk a futballvilágnak, mint Kubala és Nyers, vagy az MTK-s (akkori nevén Textiles, Bástya, Vörös Lobogó) Palotás, a Dózsa, a válogatottnál mellőzött duóját, Szuszát, és Deákot már nem is említve.

De ha már szóba került Kocsis és az Aranycsapat, elérkeztünk a másik két fradista kötődésű legendához, Kocsis Sándorhoz, és Czibor Zoltánhoz. Kocsis Fradi nevelés volt, Czibor Komáromból igazolt a IX. kerületbe. Ezzel megszületett a legendás Budai II, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor csatársorral felálló (a kapuban Hennivel, a védelemben Rudassal, a középpályán a későbbi sikeredzővel Lakat Károllyal), játékosállományát tekintve minden idők egyik legerősebb Ferencvárosa. Mielőtt a hatalom szétszedte a csapatot, 1948/49-ben 11 pontos előnnyel, 30 mérkőzésen 140 gólt szerezve nyertek bajnokságot. Mindkettőjük számára életük végéig tartó sebet okozott, hogy el kellett hagyniuk szeretett klubjukat.

Kocsis Bozsik és Puskás csapattársa lett, ezentúl nem csak a válogatottban, de a Honvédban is. Tagja volt az 1952-es olimpiai bajnok válogatottnak, háromszor lett gólkirály. Czibor egy csepeli kitérővel került Kispestre, ő még a szigetlakók színeiben nyerte meg az olimpiát. A jobblábas balszélső is gólkirály lett a Honvédban, megelőzve Kocsist és Puskást is. Mindketten VB ezüstérmesek.

Kocsist a korszakban sokan még Puskás Ferencnél is jobb játékosnak tartották. A Honvéd és a válogatott vezére egyértelműen a száguldó őrnagy volt, de játéktudását tekintve többen is úgy gondolták, hogy Kocsis még nála is jobb. Nyilván ebben az is közrejátszik, hogy Kocsis a Fradi játékosa volt, és a legnépszerűbb csapat szurkolói jobban kedvelték őt, mint a kispesti kötődésű Puskást. De ha csak a számokat nézzük, azok is igazolhatják ezt a nézetet. "Öcsi" két évvel idősebb volt, korábban is vált érett játékossá "Kockánál", ezért több mérkőzést is játszott, több gólt is szerzett, mind a magyar első osztályban, mind a válogatottban (Puskás: 349/358, illetve 85/84, Kocsis: 249/247, illetve 68/75). De ha a gól/meccs arányokat nézzük, mindketten szédületes számokat produkáltak. Amikor mindketten a Honvédban játszottak, általában Kocsis lőtte a több gólt, azokban az években, amikor Puskás volt az eredményesebb, akkor sem maradt el tőle sokkal. De valójában teljesen felesleges a két játékos összehasonlítása, hiszen mindketten a kor legnagyobbjai között voltak. Körülbelül olyan volt az ő párosuk az ’50-es években, mintha az elöző évtizedben Messi és C. Ronaldo ugyanabban a klubcsapatban és válogatottban is  egymás mellett játszott volna.

1956-ban Kocsis, Czibor és Puskás együtt hagyták el az országot. Pontosabban nem tértek haza a Honvéd külföldi túrájáról. Előbbi kettő az 1958/59-es szezonban került az épp Helenio Herrera által edzett Barcelonához, természetesen Kubala közbenjárására. Velük együtt Kaszás Lászlót is kis híján szerződtették a katalánok, de ő végül Puskással egyetemben a Real Madrid játékosa lett.

Bár a Honvédban Kocsis Puskással legalább egy szintű játékos volt, Spanyolországban már közel sem értek el azonos sikereket. Kocsinak és Czibornak nem sikerült olyan második karriert befutniuk külföldön, mint Puskásnak. De azért nekik sincs túl nagy okuk panaszra.

Ők már az új stadionba, a Camp Nouba érkeztek, és rögtön egy bajnoki címmel indítottak. Kocsis már az első szezonban sem számított alapembernek. A klub elsőszámú góllövője ekkor a brazil Evaristo volt. A következő szezonra mindhárman elmúltak 30 évesek, talán emiatt sem tartoztak a leggyakrabban játszó tizenegy játékos közé. Ebben a szezonban a bajnoki cím mellé egy VVK győzelmet is sikerült bezsebelni. A Birmingham elleni döntő első, 0:0-s mérkőzésén hármójuk közül csak Kocsis játszott, a visszavágóra ő kikerült, Kubala és Czibor viszont bekerült a csapatba, utóbbi két gólt szerzett. Az 1960/61-es szezonban sem számított egyikük sem alapembernek, de a BEK döntőben mind a hárman a kezdőcsapatban kaptak helyet. Már a nyolcaddöntőben összejött egy El Classico, ahol a Barca volt az első csapat, amelyik BEK mérkőzésen le tudta győzni a Real Madridot. Kocsis mindkét mérkőzésen játszott, Czibor csak az odavágón, Kubala a visszavágón lépett pályára. Gólt egyikük sem szerzett. A döntőt a Kocsis és Czibor számára rossz emlékű berni Wankdorf Stadionban játszották, és ugyanaz lett az eredmény, mint az 1954-es VB döntőn, 3:2-re nyert az ellenfél, a Guttman Béla edzette Benfica. Czibor ugyanúgy gólt lőtt, mint a németek ellen, de ez most is kevés volt a győzelemhez. Rajta kívül csak Puskásnak, Gerd Müllernek és Zinadine Zidane-nak sikerült az a bravúr, hogy VB- és BEK/BL döntőben is betaláltak. A Barca másig gólját nem mellesleg Kocsis szerezte.

A BEK döntős vereséget Barcelonában kudarcként kezelték, ezért nagyfokú fiatalításba kezdtek. Ennek következtében Kubala a szezon végén átmenetileg szögre akasztotta a stoplist, és Czibor is elhagyta a gránátvörös-kékeket, de a várost nem, az Espanyol játékos lett. Kocsis azonban nem maradt magyar csapattárs nélkül, a Sevillától leszerződtették a volt ifjúsági válogatott, korosztálya egyik legnagyobb ígéretének tartott Szalay Tibort. Szalay 1938-ban született, a Vörös Lobogóban nevelkedett, és ő is 1956-ban hagyta el az országot. Mindössze két mérkőzésen játszott Barcelonában. Később egy törökországi kitérő után Amerikába ment, ha minden igaz, ma is ott él.

Ekkoriban elég népes magyar labdarúgó kolonia élt a városban, hiszen fent nevezetteken kívül az egykori dorogi Ilku Péter a Condal Barcelona, majd az Espanyol csapatát erősítette, és Berkessy is itt élte nyugdíjas éveit.

Kubalát szezon közben kinevezték vezetőedzőnek, Kocsisnak pedig ez volt a legsikeresebb barcelonai idénye, 32 bajnoki mérkőzésen 17 gólt szerzett. Ami azért így is jócskán elmarad a magyarországi számaitól, de ekkor már 32 éves volt. Ő 1966-ig maradt a Barcelona játékosa, majd az ificsapat edzője lett. Korán megbetegedett, miután felhagyott a futballal depressziós lett, komoly gyomorpanaszok kínozták, egy fürdőszobai baleset miatt pedig amputálni kellett a bal lábfejét. 1976-ban édesanyja temetésére hazautazott Magyarországra, a "disszidens" focisták közül elsőként. Ezután visszatért Barcelonába, ahol három évvel később, 1979-ben, mindössze 49 évesen, máig tisztázatlan körülmények között kiesett, vagy kiugrott egy kórház ablakán, és szörnyet halt.

Kubala, miután két fél szezon után menesztették szeretett klubjától, újra stoplist ragadott és a városi rivális Espanyol játékosedzője lett. 1969-től 11 éven keresztül spanyol szövetségi kapitány volt. Nem ez volt a hispániai válogatott legsikeresebb korszaka, csak az erre az időszakra eső utolsó két világversenyre, az 1978-as VB-re, és az 1980-as EB-re sikerült kijutniuk. De ez talán nem Kubala hibája volt, ezt jól mutatja, hogy a mai napig ő a leghosszabb ideig regnáló spanyol szövetségi kapitány. Ezután rövid ideig újra a Barcánál vállalt munkát, majd az 1992-es barcelonai olimpián aranyérmet nyert a hazai csapattal. 

Czibor két szezont játszott az Espanyolban, majd egy éve alatt megfordult további négy csapatnál, mielőtt visszavonult. Ő is Barcelonában telepedett le, ahol kocsmát nyitott. A rendszerváltás után hazaköltözött, itthon hunyt el.

A modern kor magyarjai

Az utóbbi időben Vincze Ottó a Barcelona B csapatában, Tajti Mátyás pedig az ifjúsági csapatban szerepelt, hogy csal az ismertebb neveket említsem. Arra azonban, hogy egy magyar játékos a Barca felnőtt csapatába be tudjon kerülni, belátható időn belül nem sok esély látszik. Pedig az angyalföldi piros-kékek a Barcelonával együttműködve, Vasas Kubala Akadémai néven működtetik az utánpótlás bázisukat. De hiába dolgoznak elméletileg ugyanazokkal a módszerekkel, mint a La Masián, az eredményeken ebből sajnos egyelőre semmi nem látszik.

Így jelenleg csak a lassan minden nagycsapattal szóba hozott Szoboszlai Dominikban bízhatunk, hogy valamelyik topklub, esetleg a Barca játékosa lehet a közeljövőben.

Borítókép: Kocsis Sándor, Kubala László, Czibor Zoltán

Az infoboxokban szereplő adatok a magyarfutball.hu-ról, Pozsonyi Imre és Czibor Zoltán eredményei a Wikipediáról származnak.