A Magyar Labdarúgók Szövetsége (ekkor még így hívták), 1901. január 19-én tartotta alakuló gyűlését. Az elmúlt 120 évről megemlékezve, összeállítottam a 12 évtized 12 legjobb játékosának listáját. A rangsort, és a játékosportrékat, az MLSZ születésnapja alkalmával, egyben szerettem volna közölni, de az első négy életrajz megírása után rájöttem, hogy ha mind a 12 játékosról ennyit írok, azt senki nem fogja egyben elolvasni. Ezért úgy határoztam, egy három részes sorozatban, fokozatosan teszem közzé a rangsort. Ennek megvan az a hátránya, hogy előfordulhat, az Index nem osztja meg mind a három részt, vagy egyiket sem, a Facebook pedig csak a követőim kb. 10%-ához juttatja el a megosztásaimat. Így lehet, hogy rengeteg időt beleölök a játékos portrék megírásába, mégis nagyon kevesen fogják olvasni. De terjedelemi okokból nem tudok jobb megoldást.

Igyekeztem úgy összeállítani a listát, hogy ne csak az Aranycsapat tagjai szerepeljenek rajta. Hiszen bármennyire is ők voltak a legsikeresebb magyar futballgeneráció, más korosztályokban is számtalan kiváló labdarúgó kergette a labdát. Azt se felejtsük el, hogy ez az én szubjektív listám. Vannak olyan nevek, akikkel mindenki egyetért, de biztos mindenkinek lesz olyan, akit hiányolni fog róla. Lássuk hát a 9-12. helyezetteket.

12. Bene Ferenc (Balatonújlak, 1944. december 17. – Budapest, 2006. február 27.) A válogatottban: 76 mérkőzés/36 gól, az első osztályban: 456 mérkőzés/313 gól.

A lista legfiatalabb tagja, ami azért szomorú, mert még ő is a II. világháború befejezése előtt, 1944-ben látta meg a napvilágot. Állítólag gyerekkorában még Sebes Gusztáv is látta őt játszani, és megjegyezte: "Ez a gyerek még viszi valamire!". Vitte! Már 12 évesen, hamis igazolással bekerült a Marcali ificsapata, majd innen került Kaposvárra. A somogyi megyeszékhelyen vetett rá szemet az Újpesti Dózsa, akik 17 évesen szerződtették le Szusza Ferenc helyére. Ezzel egy csodálatos pályafutás kezdődött. Tagja volt talán minden idők legjobb újpesti csapatának, a ’70-es években szinte verhetetlen Dózsájának. A lila-fehéreknél 418 bajnoki mérkőzésén 303 gólt szerzett, ötszörös gólkirály lett, tíz szezon alatt nyolcszor nyert magyar bajnoki címet (18 évig játszott Újpesten), háromszor Magyar Kupát is elnyerték.

Már 1962-ben KEK elődöntőt játszottak, ahol csak az előző évben Hidegkúti Nándorral győztes, lila-fehér testvércsapat, a Fiorentina ellen búcsúztak. Bő évtizeded később, 1974-ben még nagyobb bravúrt hajtottak végre, a magyar futball eddigi történelme során utoljára, a legrangosabb kupa, a BEK elődöntőjéig jutottak. Itt a korszak sztárcsapata, a Bayern München verte ki őket. Érdekesség, hogy a győztes csapat mindkét esetben az Atletico Madriddal találkozott a fináléban.  A következő szezonban, 1975-ben a nyolcaddöntőben a Benfica ellen szerzett gólját a kupaforduló legszebb találatának választották. 1969-ben döntőig jutottak a VVK-ban.

Válogatott pályafutása is bővelkedett a sikerekben. 1962-1975 között 75 mérkőzésen húzhatta magára a címeres mezt. Majd 1979-ben, már a Volán játékosaként, egy Csehszlovákia elleni búcsúmeccsen szerepelt utoljára a nemzeti csapatban. 1964-ben Tokióban olimpia bajnoki címet szerzett. Öt mérkőzésen szerzett 12 góljával a torna gólkirály lett, ez olimpia gólrekordnak számít. Persze "könnyű" volt ennyi gól rúgni úgy, hogy már az első mérkőzésen, Marokkó ellen 6 találatot jegyzett. Ugyanebben az évben az Európa-bajokságon bronzérmes lett a válogatottal.

Újpesten a középcsatár posztján szerepelt, a válogatottban azonban Albert miatt kiszorult a jobboldalra. Sokoldalúságát jól jelzi, hogy a balszélső kivételével a támadósor minden pozíciójában megállta a helyét. Válogatott karrierje csúcsa valószínűleg a 1966-os világbajnokság volt. A kétszeres VB címvédő brazilok utoljára tizenkét éve, az Aranycsapattól szenvedtek vereséget világbajnoki mérkőzésen. Pechükre újra összekerültek a magyar válogatottal, a csoportmérkőzések második fordulójában. Bene már az első fordulóban, a portugáloktól elszenvedett 3:1-es vereség alkalmával is gólt lőtt, de a Selecao elleni összecsapáson még ennél is jobb teljesítményt nyújtott. Rögtön a 2. percben megszerezte a világbajnokságok történetének egyik legszebb találatát, a világbajnok brazil védelem bábuként feküdt el a cseleitől. A következő magyar gól szintén az egyik legszebbként vonult be a hazai labdarúgás történelemkönyvébe. Bene ezúttal előkészítőként jeleskedett, beadása mérnöki pontossággal repült Farkas János lábára, aki kapásból vágta a labdát a Dél-amerikaiak kapujába. A kegyelemdöfést megadó harmadik gól előtt Benét buktatták a sárgamezes védők, a büntetőt Mészőly Kálmán törött kézzel értékesítette. Az újpesti legenda a VB mind a négy magyar mérkőzésén gólt szerzett, ezzel a góllövőlista harmadik helyén végzett. Év végén pedig az Aranylabda szavazás 6. helyét szerezte meg. Ezen kívül még öt alkalommal került be a France Football által kiosztott díj év végi rangsorába.

1972-ben ismét bejutottunk az EB négyes döntőjébe, de most a cseppet sem szégyellni való "utolsó" helyen végzett a csapat. Ugyanebben az esztendőben az Európa-válogatottba is meghívót kapott, ahol ezzel együtt, összesen háromszor szerepelt. Újpestről való távozása után még hét évig játszott, az alacsonyabb osztályú szerepléseit is figyelembe véve 1430 labdarúgó-mérkőzésen lépett pályára, ezeken 1390 gólt szerzett. 39 évesen vonult vissza, ezután sportvezetőként, és edzőként is tevékenykedett.

Bene braziloknak lőtt gólja, az 1966-os VB-n

11. Schaffer Alfréd (Budapest, 1893. február 13. – Prien am Chiemsee, 1945. augusztus 30.) A válogatottban: 15 mérkőzés/17 gól, az MTK-ban: 84 meccs/159 gól

A lista talán legkevésbé ismerte neve Schaffer Spécié, pedig nem véletlenül kapta Nürnbergben a Fussballkönig (futballkirály) becenevet. Hatalmas termetét meghazudtoló fürgeséggel, ötletes és technikailag finom húzásokkal, hadvezérként irányította a csatársort. Tökéletes labdakezelés, szellemes, színpompás játékmodor és rendíthetetlen nyugalom jellemezte. Mindkét lábával rendkívüli pontossággal, és legendás erővel lőtt kapura. Egy-egy erősebb Schaffer bomba elől állítólag inkább elugrottak a kapusok, nehogy eltalálja őket.

Az egyik első futballsztár volt. Bár az ő idején hivatalosan még amatőr alapon játszották a labdarúgást, mindig oda szerződött, ahol jobban megfizették. Nem véletlen, hogy játékosként, és edzőként is csak szeretett klubjánál, az MTK-nál szerepelt két szezonnál hosszabb ideig. Összesen 21 csapatban futballozott, és 13 klubnál, valamint a magyar válogatottnál volt edző. Játékosként 4 országban 7 bajnoki címet szerzett, edzőként 5 országban 6 bajnokságot nyert (pl. Roma vele szerezte az első scudettoját). Játékosként osztrák, edzőként magyar, osztrák és román kupagyőztes.

Ő volt az első a magyar bajnokság történetében, aki negyven gólig jutott egy idényben (1917-18: 42 gól), ezt a teljesítményét ráadásul rögtön, a következő évadban megismételte (ezúttal 41 találatot szerzett)! A válogatottban rögtön az első mérkőzésén mesterhármast jegyzett. Az ezután következő 14 válogatott összecsapás mindegyikén játszott. Hogy többször miért nem? Miért "csak" tizenötszörös válogatott? Egyrészt, mert erre az időszakra esett az I. világháború. Másrészt, mert a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt, a kommün bukása után külföldre távozott, és csak edzőként tért vissza. Bokányi népbiztos segítőjeként, a Tanácsköztársaság idején játszott egyetlen válogatott mérkőzés előtti csapatfotózáson egy puskával pózolt. A Tanácsköztársaság bukásakor épp Németországban túrázott az MTK-val, ahonnan nem tért haza. Mint évekkel később nyilatkozta: "A kommün bukása után előállott új politikai helyzetben, érthető okokból, de most már hozzátehetem, hogy ok nélkül, féltem hazamenni."

Spéci, a kávéházak állandó vendégeként, állítólag napi három órát biliárdozott, a bécsi Ring Caféban pedig az "egyik legkedvesebb csevegőnek és legrafináltabb buki-dominó szakembernek" tartották. Igazi sztár volt, a korszak Ibrahimovica, nem fukarkodott önmaga dicsőítésével, nyilatkozataival folyamatosan építette saját mítoszát. Egy történet szerint Bázel polgármestere megjegyezte a labdarúgónak, hogy még nála is többet keres. Spéci erre csak annyit mondott: "Valóban, de ön nem tud futballozni, én meg tudok!" Itteni szerepvállalásáról később így nyilatkozott: "a baseli csapat is hihetetlenül feljavult tréningem alatt". Következő klubjánál, Nürnbergben kezdték Fussballkönignek nevezni. Természetesen a nürbergi pályafutásáról is szuperlatívuszokban beszélt: "Valósággal bálványoztak Nürnbergben, hiszen a csapat, amely addig csak jelentéktelen szerepet játszott a délnémet futballsportban, már az első évben, amikor a csapat tréningjét amatőr alapon elvállaltam és középcsatára voltam, nemcsak a délnémet, hanem a birodalmi bajnokságot is megnyerte." Ezután úgy tűnt hazatér a Hungária kőrútra, erről így nyilatkozott: "Ha hazajövök, az MTK lesz a kontinens legjobb csapata."

Végül mégsem az MTK-hoz, hanem Bécsbe szerződött. Ekkoriban kezdett edzősödni. "Mostanában is havonta átlag két-három ajánlatot kapok külföldről, amelyek aranyhegyeket ígérnek, de túl vagyok én már azon, én már nem tudok annyira játszani, mint amennyire értem a futballt." Spéci a legenda szerint, edzőként elég speciális módon mutatkozott be a játékosoknak: a sétapálcáját felakasztotta a kapufa felső lécére és aztán a kezdőkörből tízből 8-9 alkalommal eltalálta azt a labdával. Ezután a játékosok is próbálkoztak, az ügyesebbeknek egyszer, kétszer sikerült.

A bajnoki címek mellett edzői pályafutása csúcsát a magyar válogatottal érte el. Dietz Károly szövetségi kapitány segítőjeként az 1938-as világbajnokság döntőjébe vezette a nemzeti csapatot. Ezután újra útra kelt. 1945-ben, mindössze 52 évesen, a Bayern München edzőjeként rosszul lett Prien am Chiemsee vasútállomásán. Évekig úgy tudtuk, hogy a vonaton hunyt el, de a legújabb kutatások szerint még bevitték a város kórházába, de ott már nem tudták megmenteni az életét.

10. Deák Ferenc (Budapest, 1922. január 16. – Budapest, 1998. április 18.) A válogatottban: 20 mérkőzés/29 gól, az első osztályban: 223 mérkőzés/288 gól.

Deák Bamba "mindössze" négy szezon keresztül volt a csúcson, de ez alatt több gólt rúgott, mint bárki más. Ha Újpesten is hozni tudta volna azokat a gólszámokat, mint Szentlőrincen és a Ferencvárosban, sokkal előrébb is végezhetett volna a listán.

Mint a Barcelonai magyarok cikkemben is említettem, több helyen olvasható, hogy Berkessy Elemér fedezte fel a gyerek Deák Ferencet egy válogatón. Ha ilyen sokan állítják, biztos így van, de nekem nem sikerült levezetnem, hogy ezt milyen minőségében és mikor tette Berkessy.

Az mindenesetre biztos, hogy bármilyen meglepő, a legnagyobb gólvágó kapusként kezdte a labdarúgó pályafutását. Azonban amikor egy lövés eltalálta a fejét, és agyrázkódást szenvedett, a szülei eltiltották a focitól. Később azzal a feltétellel engedték mégis játszani, ha nem áll be a kapuba. Így lett belőle csatár. De például az első, 66 gólos idényében csak 33 fordulón keresztül játszott a mezőnyben, az Újpest elleni bajnokin neki kellett a kapuba állnia. Később épp a Dózsában, többször felvette még a kapus mezt.

Igen, nem hibás a fenti szám, az elsőosztályú bemutatkozása évében 33 mérkőzésen 66 gólt szerzett a SZAC-ban, ami máig világrekord. Abszolút értelemben csak Archibald Stark előzte meg 67 bajnoki góllal, de 44 mérkőzésen. A következő évben pedig 30 meccsen 48-at szerzett (micsoda "visszaesés"). Ekkor Puskás 32 gólja csak a góllövőlista második helyére volt elég. Le is csapott az ifjú gólvágóra a Fradi. Új csapatában szinte ott folyatta, ahol abbahagyta, 32 meccsen lőtt 41 gólt. Ekkor Puskás "visszavágott" az előző idény második helyéért, ő ezúttal 50-ig jutott. Az 1948/49-es idény azonban ismét Deáké volt, a Ferencváros bajnokcsapata 30 mérkőzésen 140 gólt szerzett, ebből Bamba egymaga jegyzett 59-et. A Fradiban minden mérkőzést figyelembe véve, összesen 83 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 121 gólt jegyez. Több összecsapáson (9) szerzett négy gólt, mint ahányon mesterhármast (7-szer). Egyszer pedig 5 gólig jutott.

Becenevét még Lőrincen kapta, mert: "jó szokásom szerint a középkör táján, a felezővonalnál helyezkedtem el, látszólag úgy, mintha semmi dolgom nem lenne ott. Bambultam, de amikor jött a labda, mindig gyorsan és váratlanul mozdultam meg. Hiába, támadni és gólt lőni, ez a legszebb a futballban! Még ilyen bambásan is...". Nagyszerű testi felépítésű, magas, erőteljes, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt. Technikailag ugyan nem csillogott, de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát.

Sebes Gusztáv első nyolc válogatott mérkőzésén Deák volt a középcsatár. Összesen 20 alkalommal szerepelt a válogatottban, ahol 29 gólt szerzett. Közel másfeles gólátlaga világrekordnak számít, a legalább ötszörös válogatott játékosok között. Húsz válogatott mérkőzéséből tizenhaton lőtt, illetve fejelt gólt! Legtöbbet, négyet-négyet a Bulgária és a Lengyelország elleni összecsapáson szerezte. 1950-től azonban nem került be többször a nemzeti csapatba. Ez több okra vezethető vissza. Egyrészt nem illeszkedett a játéka az új, visszavont középcsatáros rendszerbe. Másrészt a hithű kommunista Sebes politikailag nem tartotta elég megbízhatónak. De a góllövés sem ment már úgy Újpesten, mint korábban.

Történt ugyanis, hogy egy siófoki fogódban teli torokkal énekelte a betiltott Fradi indulót. Amikor helyiségben tartózkodó két ÁVH-s tiszt felszólította, hogy azonnal hagyja abba, Bamba válaszul mindkettőjüket leütötte. Ezután két választása maradt, vagy Újpestre szerződik, vagy börtönbe megy. Előbbit választotta. Itt azonban nem tudta már azt a gólerős játékát hozni, mint előtte. A Dózsában is szerzett ugyan 77 meccsen 53 gólt, de ott már Szusza volt az elsőszámú góllövő (egyébként már utolsó ferencvárosi idényében is megelőzte őt Kocsis a házi gólkirályi listán), és egyszer sem tudott bekerülni a bajnokság három legjobb gólszerzője közé. Később, még alacsonyabb osztályokban játszott pár évig, majd visszavonulása után, mint volt Dózsa játékost megkérdezték, lenne-e kedve a kormányőrségnél dolgozni. A korábban politikailag megbízhatatlan Deák a Rendőrtiszti Főiskola elvégzése után, többek között Kádár János, Biszku Béla, Korom Mihály testőre lett. 1997. január 20-án az IFFHS az évszázad gólkirálya címmel tüntette ki.

9. Zsengellér Gyula (Cegléd, 1915. december 27. – Nicosia, 1999. március 29.) A válogatottban: 39 mérkőzés/32 gól, az első osztályban: 302 mérkőzés/368 gól.

Ábel: egy újabb kiváló focista, egy újabb becenév. Zsengellér a becenevét állítólag azért kapta, mert nagyon szerette Tamási Áron regényét, az Ábel a rengetegbent olvasni. Egy másik verzió szerint újpesti csapatársa ragasztotta rá a becenevet, mondván akkor az orra, mint a könyv borítóján a címszereplőnek. De a magyar labdarúgás legismertebb beceneve is Zsengellérhez köthető a legenda szerint. Ábel jó kapcsolatot ápolt ugyanis Puskás apjával, az öreg Purczelddel, így, hogy segítsen a jóbarát fiának, egy 1945-ös válogatott mérkőzésen, miután kicselezte a teljes osztrák védelmet, az újonc Puskáshoz gurított: "Öcsi, lődd be!" felkiáltással.

Az 1938-as VB döntős újpesti csatárlegendánál csak Szusza Ferenc és Schlosser Imre szerzett több gólt a magyar első osztály történetében. Technikailag, taktikailag, játékintelligenciában és gólképességében kimagasló játékos volt. Újpesten elsősorban centert játszott, de a válogatottban (Cseh II és Sárosi dr. mellett) az ötcsatáros játékrendszer belső három posztjának bármelyikén megállta helyét. Nem volt erős fizikumú játékos, kerülte is a testi kontaktust, játékostársait viszont rendre jól hozta helyzetbe. A kétlábas játékos jobblábasnak született, de kora gyerekkorától fogva ballal rugdalta a labdát a falnak. A lila-fehérekhez szerződése után 1946-ig mindössze egyetlen teljes idénye volt, amelyben ne szerzett volna legalább 25 bajnoki gólt. Akkor is akadt "mentsége", sérülés miatt a szezon közel felét ki kellett ugyanis hagynia. Ötször volt a magyar bajnokság gólkirálya, nála többször az újpestiek közül senki sem végzett a góllövőlista élén. De más csapatok játékosai közül is csupán Schlosser volt ennél többször gólkirály. Takács II. József, és Tichy Lajos pedig szintén ötször bizonyult a legjobb mesterlövésznek. 1939-ben és 1945-ben Európai aranycipős volt. A sors iróniája, hogy második legeredményesebb szezonjában, 1946-ban ötvenegy találattal csak vicególkirálly tudott lenni, a hatvanhatszor eredményes Deák Bamba mögött.

Szülővárosa, Cegléd klubjában, a Vasutasban kezdett játszani, majd a Salgótarjáni BTC csapatát erősítette. Huszonegy évesen, már főiskolai világbajnokként került Újpestre, ahol négyszeres bajnok, és KK-győztes lett. Az 1938-as franciaországi világbajnokságon az ezüstérmes csapat legeredményesebb tagja volt, négy meccsen öt gólt szerzett, ezzel a brazil Leonidas mögött, Sárosi Györggyel és Silvio Piolával holtversenyben a második helyen végzett a góllövőlistán. A döntőben elszenvedett vereségre élete végéig keserűen emlékezett, gyakran felemlegetve, hogy a mérkőzés előtt egy, az olasz szövetségi kapitány Vittorio Pozzo vezette küldöttség kereste fel dr. Dietz Károly magyar szakvezetőt, a csapat szálláshelyén. Hogy a szokatlan találkozón mi hangzott el, azt a részvevőkön kívül senki sem tudta, de a játékosok ennek az összejövetelnek tulajdonították, hogy Dietz kihagyta a csapatból Toldit, aki az olaszok számára a legkellemetlenebb csatár volt erőteljes testalkatával, a penge finoman futballozó magyarokra nem jellemző harcosságával. Zsengellér utóbb azt emlegette: Korányi és Turay e döntés miatt mondta le a szereplést, azaz Polgár és Szűcs nem a tréner elhatározása nyomán, hanem kényszerből került a tizenegybe. A világbajnokság után – Lázár Gyula, Sárosi György dr. és Bíró Sándor társaságában – meghívást kapott az Európa-válogatottba, az angol szövetség megalakulásának hetvenötödik évfordulóján. Itthon csak ő kapott kiutazási engedélyt, így egyedül képviselte a magyarokat Anglia legjobbjai ellen.

1947-ben ő volt az utolsó magyar labdarúgó, akinek a szövetség engedélyt adott a külföldi szerződésre. Az AS Roma (1947-1949) és az Anconitana (1949-1950) csapatában játszott. 1951-ben a kolumbiai kalózligába, az El Deportivo Samarios Santa Marta együtteséhez igazolt. Edzőként 1953-ban mutatkozott be a ciprusi Larnacánál. Főképp Olaszországban és Cipruson dolgozott. Az általa irányított csapat ciprusi bajnok (1954), illetve kupagyőztes (1976) lett. 1958-59-ben a ciprusi válogatott szövetségi kapitányi tisztét is betöltötte, és élete végéig tanácsadója maradt. Utolsó éveiben is Cipruson élt görög felesége társaságában, Nicosiában hunyt el 1999. március 29-én. Ő távozott utolsóként az 1938-as vb-ezüstérmes magyar nemzeti tizenegyből. 2013-ban földi maradványait - végakarata szerint - Cegléden helyezték örök nyugalomra.

Az 1938-as VB döntő összefoglalója

Az 5-8. helyezettek rangsorát itt találod.

Az 1-4. helyezettek rangsorát itt találod.

A borítókép forrása: szovetseg.mlsz.hu