A Magyar Labdarúgók Szövetsége (ekkor még így hívták), 1901. január 19-én tartotta alakuló gyűlését. Az elmúlt 120 évről megemlékezve, összeállítottam a 12 évtized 12 legjobb játékosának listáját. A rangsort, és a játékosportrékat, az MLSZ születésnapja alkalmával, egyben szerettem volna közölni, de az első négy életrajz megírása után rájöttem, hogy ha mind a 12 játékosról ennyit írok, azt senki nem fogja egyben elolvasni. Ezért úgy határoztam, egy három részes sorozatban, fokozatosan teszem közzé a rangsort. Ennek meg van az a hátránya, hogy előfordulhat, az Index nem osztja meg mind a három részt, vagy egyiket sem, a Facebook pedig csak a követőim kb. 10%-ához juttatja el a megosztásaimat. Így lehet, hogy rengeteg időt beleölök a játékos portrék megírásába, mégis nagyon kevesen fogják olvasni. De terjedelemi okokból nem tudok jobb megoldást.

A rangsorban szinte csak csatárok szerepelnek, de még a támadók közül is számtalan név van, akik felkerülhetett volna a listára, de csak 12 hely volt rajta. Azok a csatárok, akik miatt a leginkább fájt a szívem, minden idők legjobb magyar szélsői Braun József és Czibor Zoltán, vagy újpesti legenda Szusza Ferenc, a két ötszörös gólkirály, Takács II. József és Tichy Lajos, az agytröszt harmadik tagja Cseh II. László, és akit én magam is legjobban hiányolok, Hidegkúti Nándor. Ő elsősorban annak az elvemnek lett az áldozata, hogy igyekeztem az Aranycsapat tagjain kívül más generációkat is bemutatni, rangsorolni, hiszen rajtuk kívül is számtalan világklasszis kergette a labdát a magyar pályákon. A legjobb négyben, még így is a Mágikus Magyarok dominálnak, hiszen ez volt a legjobb, és legsikeresebb magyar futballgeneráció. Azt se felejtsük el, hogy ez az én szubjektív listám. Vannak olyan nevek, akikkel mindenki egyetért, de biztos mindenkinek lesz olyan, akit hiányolni fog róla. Most, hogy már teljes a lista, kulturált formában, kommentben jöhetnek a nevek, kit hiányoltok, vagy akár a ti teljes tizenkettes rangsorotok. Elérkezetünk hát az élmezőnyhöz, lássuk az elmúlt 12 évtized 4 legjobb magyar labdarúgóját.

4. Bozsik József (Kispest 1925.11.28 - Budapest 1978.05.31) A válogatottban: 101 mérkőzés/11 gól, a Honvédban: 447 mérkőzés/33 gól.

Bozsik József a Cucu becenevet nagymamájától kapta. Puskás gyerekkori jóbarátja volt, a stadion melletti utcában egymás szomszédságában nőttek fel. Gondoljuk el, mekkora esély van arra, hogy egy közel 50 ezres kisvárosban, amilyen Kispest volt az 1920-es években, másfél-két éven belül két ekkora klasszis szülessen. Hát még, hogy egymás szomszédjai legyenek. Bár Orth és Sárosi is szerepeltek fedezetként, Bozsik a lista egyetlen igazi középpályása, aki sosem játszott csatárt. A sportsajtóban Bozsik II néven is ismert volt. Bátyja, a kapus Bozsik István szintén a Kispest labdarúgója volt. 

A magyar labdarúgás első százszoros válogatottja. Évtizedekig ez a rekor is megdönthetetlennek tűnt, mígnem az elmúlt években Király Gábor, és Dzsudszák Balázs túl nem szárnyalták. Akkoriban azonban sokkal nehezebb volt elérni a százas számot, hiszen jóval kevesebb válogatott mérkőzést rendeztek. Bozsiknál is kellett hozzá némi turpisság, ugyanis 1959 után, 96 válogatott mérkőzéssel a háta mögött, közel két évig nem lépett pályára a nemzeti csapatban. Épp ebben az évben érte el a száz válogatottságot Billy Wrigth, az évszázad mérkőzésének angol csapatkapitánya. Talán épp emiatt hívták még be Bozsikot 1961 őszén, és 1962 tavaszán pár barátságos mérkőzésre, hogy neki is meglegyen a bűvös százas. Ezzel a norvég Thorbjørn Svenssen után ő lett a történelem harmadik századosa. Később, 2002-ben MLSZ az 1956-os Budapest-Bejrút találkozót hivatalos válogatott mérkőzésnek ismerte el, így eggyel növekedett Bozsik válogatottságainak a száma.

Egész életében egyetlen klubban játszott, a Kispesti AC-ben, későbbi nevén a Honvédban, akikkel 5 bajnoki címet szerzett. Az Aranycsapattal 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát nyert, majd részt vett, és gólt is szerzett az évszázad mérkőzéseként elhíresült londoni 6:3-as mérkőzésen, ahol először győzte le a kontinensről érkezett csapat az angolokat. De nem is emiatt, hanem a mutatott játék, és a magyar válogatott taktikai fölénye miatt maradt emlékezetes ez a meccs. Szintén játszott a fél évvel későbbi budapesti visszavágón, ahol 7:1-re páholtuk el briteket. Szepesi György elhíresült mondás a mérkőzésről: "Az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek!".

1954-ben, a brazilok elleni negyeddöntő mérkőzésen kiállították, ezzel ő lett a második magyar játékos, akit világbajnoki mérkőzésen piroslapot kapott. De ekkor még nem jár eltiltás a kiállítás után, így az Uruguay elleni elődöntőben, és az NSZK ellen meglepetésre elveszített döntőben is pályára léphetett.

Tökéletes labdakezelés, pazar rúgótechnika, kivételes játékintelligencia és helyzetfelismerés jellemezte. Jobbfedezet posztjáról negyven-ötven méteres, tért ölelő átadásokkal hozta helyzetbe társait, elsősorban barátját, Puskás Öcsit, akivel szavak nélkül is értették egymást. Fénykorában őt tartották a világ legjobb támadó fedezetének, ő volt az első mai értelemben vett középpályás.

A kommunista hatalom még játékos korában országgyűlési képviselőt csinált belőle, de miután részt vett a Honvéd 1956/57-es illegális Dél-amerikai túráján, le kellett mondania képviselőségről. Visszavonulása után rövid ideig a Budapesti Honvéd szakosztályvezetője, utóbb edzője is volt. 1974-ben, miután a válogatott zsinórban másodszor nem jutott ki a világbajnokságra, szövetségi kapitánynak nevezték ki. Bár nagy reményekkel látott munkához, csak egy mérkőzésen ülhetett a kispadon, mert hat nappal a mérkőzés után, szívproblémai miatt kórházba került. 1978-ban, a VB-re készülő válogatott Angliától elszenvedett 4:1-es veresége után megkapta (minimum) ötödik infarktusát, amit már nem tudott kiheverni. 1978. május 31-én, mindössze 52 évesen hunyt el. A magyar labdarúgó-válogatott két nappal később Buenos Airesben a házigazda argentinok ellen játszotta a világbajnokság első csoportmérkőzését. A legtermészetesebb, hogy a világ színe előtt minden idők egyik legnagyobbja előtt tisztelegve, egyperces gyászszünettel és fekete karszalaggal.

Magyarországon először Kispesten neveztek el stadion játékosról, és ki más lett volna méltóbb erre, mint a 100-szoros válogatott Bozsik József. 1986 óta az ő nevét viseli a kispesti stadion. Fia Péter is szövetségi kapitány lett, ők a világ első apa-fia párosa, ahol mindketten betöltötték ezt a pozíciót.

3. Schlosser Imre (Budapest 1889.10.11 - Budapest 1959.07.18) A válogatottban: 68 mérkőzés/58 gól, az első osztályban: 284 mérkőzés/368 gól.

Slózi a magyar labdarúgás első Európa-szerte elismert klasszisa. 13-szoros magyar bajnok és 7-szeres bajnoki gólkirály. Mindkettő a mai napig magyar csúcs. A magyar elsőosztályban, a háborús éveket leszámítva, két év kivételével az a csapat nyerte a bajnokságot amelyikben ő játszott. 1906/07 és 1912/13 között hat bajnoki címet szerzett az FTC-vel. Mindössze az 1907/08-as idényt bukták el az MTK-val szemben. Az I. világháborús hadibajnokságok közben a nagy rivális MTK-hoz szerződött, ezután velük nyert hat bajnoki címet. 1922-ben rövid időre felhagyott a játékkal, edzősködni kezdett, majd 1925/26-ban az osztrák Wiener AC játékos-edzője lett. A következő szezonban, az első profi bajnokságban visszatért a Ferencvároshoz, és megszerezte 13. bajnoki címét. Majd még egy évig levezetett a Budai 33 FC-ben. Ez volt a második magyar bajnoki szezon, amikor nem a végső győztes együttesben játszott.

Nyolcéves korában - csenevész testalkata miatt - az orvosok eltiltották mindenfajta megerőltető mozgástól. Ezért aztán minden praktikájára szükség volt, hogy kijátssza édesanyja éberségét, és leszökjön a pesti Dunapartra, a Petőfi térre futballozni. Eleinte rongylabdával játszott a társaival, aztán báró Podmaniczky Frigyes, az ismert és tisztelt politikus és művészetpártoló vett nekik egy gumilabdát. Soha nem tudta meg az előkelőség, hogy a magyar futballtörténelem egyik legjelesebb játékosának pályafutásán lendített ezzel egy nagyot.

A karikalábú, nyúlánk, jellegzetes mozgású Schlosser nemcsak kiváló képességeivel, hanem szerény, rokonszenves magatartásával és sportszerű játékmodorával is számtalan hívet szerzett a labdarúgásnak. Szereplésének legnagyobb jelentősége talán éppen játékának óriási népszerűsítő hatásában kereshető. Fénykorában, legalább egy évtizeden át, sok ezer érdeklődő – a fővárosban és vidéken egyaránt – az ő kedvéért zarándokolt ki hétről hétre a pályákra. Bár erősen ballábas volt, a labdát kifogástalanul kezelte, ördöngösen cselezett, fáradhatatlanul dolgozott, önzetlenül osztogatott a mezőnyben. Gólképesség terén – Schaffer feltűnéséig – vetélytárs nélkül állt a magyar labdarúgásban. Első ferencvárosi korszakában 1908 után minden évben gólkirály lett, négyszer több mint 2 gól/mérkőzés átlaggal, egyszer sem süllyedve az 1 gól/meccs átlag alá. 1911 és 1914 között egyetlen évben sem lőtt nála senki több gólt az európai bajnokságokban. Slózi minden helyzetből, közelről és távolról, lábbal és fejjel egyaránt nagy biztonsággal vette célba a kaput.

Azt MTK-hoz ellentmondásos körülmények között került. Ekkoriban a labdarúgást szigorúan amatőr alapon űzték, tilos volt pénzt elfogadni a játékért. Az átigazolás után felmerült a vád, hogy az MTK elnöke, a korszak legbefolyásosabb sportvezetője valamilyen módon mégis pénzt jutatott Slózinak, ezzel csábítva a saját csapatához a sztárcsatárt. A Fradi be is perelte emiatt a Hungária körútiakat, elindítva ezzel a magyar labdarúgás első profiperét. Igazolni azonban nem tudták a vádakat, így marad Schlosser hivatalos verziója. Elmondása szerint egy magyar-osztrák válogatott meccsre tisztelet jegyet ígért hivatali főnökének, a Vízművek vezetőjének. Ekkoriban a válogatott mérkőzésnek otthont adó stadiont tulajdonló klub (Üllői úti összecsapás estén a Fradi, Hungária kőrúti meccs esetén az MTK, harmadik válogatott mérkőzésre alkalmas stadion nem létezett) volt a rendező, ezért a FTC szakosztályvezetőjéhez, Malaky Mihályhoz fordul jegyigénnyel. A zöld-fehér funkcionárius azonban olyan tiszteletlen módon utasította el a kérést, ami után Schlossernek nem maradt más választása, beadta az MLSZ-nél a klubváltásra vonatkozó igényét. Először, mint fővárosi tisztviselő, a BSE csapatánál jelentkezett, de ők a Fradival való jó viszonyukra hivatkozással elutasították. Csak ezek után kezdett az MTK-nál edzeni, és állapodott meg velük, hogy a féléves kötelező kihagyás után, 1916. június 15-től náluk folytatja. A kék-fehéreknél Jimmy Hogan kezei között összeállt az Orth, Schaffer, Schlosser trió. 1917–18-ban szemet gyönyörködtető rövid passzos játékkal, 147:10-es gólaránnyal (ez 6,68-as rúgott gólátlag!) zárták a bajnoki szezont! A Fradi 1931/32-es 100%-os bajnoki bravúrját nem tudták ugyan véghezvinni, mert egy döntetlen belepiszkított a sormintába, de azt gondolom, ez az MTK, még annál a Ferencvárosnál is jobb csapat volt. Valószínűleg minden idők legerősebb bajnokcsapata. De egy évvel korábban (még Orth nélkül) sem tejesítettek sokkal rosszabbul. Ekkor egy vereség miatt nem zárták 100%-os mutatóval a szezont (mindkét esetben a Törekvés volt, aki pontot tudott rabolni az MTK-tól). A MAC ellen pédául 18:0-ra nyertek (egy évre rá "csak" 18:1-re). Schlosser az MTK-ben csak az első szezonjában lett gólkirály, ezután Schaffer, majd az ő külföldre távozásával Orth ült fel a góllövők trónjára.

Több mint két évtizeden át játszott az élvonalban. A válogatottban az olimpiai bajnok Hajós Alfréd szövetségi kapitánynál debütált, majd még 21 évig szerepelt a nemzeti csapatban, egészen 38 éves koráig. Ő volt az első magyar játékos, aki legalább 50-szer húzhatta magára a nemzeti mezt. 68 mérkőzésén 59 gólt szerzett, ezzel harmadik az örökranglistán Puskás és Kocsis mögött.

1955-ben, a 100. magyar-osztrák mérkőzésen, őszülő halántékkal ő végezte el a kezdőrúgást a Népstadionban. Ez volt a búcsúfellépése a futballpályákon. 1959-ben hunyt el.

Schlosser Imre, a legenda

2. Kocsis Sándor (Budapest 1929.09.21 - Barcelona 1979.07.22) A válogatottban: 68 mérkőzésen/75 gól, az első osztályban 335 mérkőzésen/294 gól.

Az Aranycsapat alaptizenegyének legifjabb tagja. Kocsis Kockát sokan még Puskásnál is jobb játékosnak tartották, bár ebben valószínűleg közrejátszott Fradista múltja, ami miatt a legnépszerűbb magyar csapat szurkolói körében nagyobb népszerűségnek örvendett, mint a kispesti kötődésű Puskás. De ha csak a számokat nézzük, azok is igazolhatják ezt a nézetet. Öcsi két évvel idősebb volt, korábban is vált érett játékossá Kocsisnál, ezért több mérkőzést is játszott, több gólt is szerzett, mind a magyar első osztályban, mind a válogatottban (Puskás: 349/358, illetve 85/84, Kocsis: 249/247, illetve 68/75). Azonban az 1950-es években, amikor mindketten a Honvédban játszottak, Kocsis összesen 30-al több első osztályú gólt szerzett, mint Öcsi, és háromszor volt gólkirály, míg Puskás "csak" kétszer, de Kocka ezekben az esetekben is második helyen végzett a góllövőlistán, míg a Száguldó Őrnagy "csak" egy bajnoki eszüstcipőt gyűjtött be. Illetve, ha szigorúan csak Kocsis honvédos időszakát nézzük, ez idő alatt a válogatottban is 13 góllal többet szerzett, mint a csapatkapitány. A világbajnokságon 5 mérkőzésen 11 gól fűződik a nevéhez, az olimpián ugyanennyi mérkőzésen 6 találattal zárt. Puskásnál ugyanezek a számok: 3 ill. 5 meccsen 4-4 gól. Persze nem csak a góljai miatt lesz valaki nagy játékos, nem véletlenül lett ez a sorrend a rangsorunkban, és nem fordítva. De ezt majd kicsit később kifejtem.

A három gólkirályi címe mellé öt bajnoki trófeát szerzett (egyet még a Fradival), a Barcelonával is nyert 2-2 bajnokságot, és spanyol kupát, valamint egy VVK trófeát, és egy BEK ezüstérmet. A válogatottal pedig termesztésen ugyanazokat a sikereket érte el, amit már Bozsiknál is leírtam, annyival kiegészülve, hogy az 1954-es VB-n gólkirályi címet is szerzett. Az egy világbajnokságon lőtt 11 gólja, az örökranglista második helyre rangsorolja. A helsinki olimpia góllövő rangsorában második helyen végzett.

Kocsis Fradi nevelés volt, szerepelt a legendás Budai II, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor csatársorral felálló (a kapuban Hennivel, a védelemben Rudassal, a középpályán a későbbi sikeredzővel Lakat Károllyal), játékosállományát tekintve minden idők egyik legerősebb Ferencvárosában. Mielőtt a hatalom szétszedte a csapatot, 1948/49-ben 11 pontos előnnyel, 30 mérkőzésen 140 gólt szerezve nyertek bajnokságot. Élete végéig tartó sebet okozott, hogy ezután parancsszóra el kellett hagynia szeretett klubját, hogy Puskással és Bozsikkal játszhasson együtt a Honvédban. Puskással alkotott párosuk olyan volt az ’50-es években, mintha az előző évtizedben Messi és C. Ronaldo ugyanabban a klubcsapatban és válogatottban is egymás mellett játszott volna. Bozsikkal kiegészülve pedig még az Orth-Schaffer-Schlosser triót is túlszárnyalták.

Tökéletes technika, magas fokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait – főleg szélsőjét – pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan húzásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Eredményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával az egész hazai mezőnyből kiemelkedett. Páratlan ruganyosságának és ütemérzékének köszönhette, hogy rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjánál is magasabbra lendült, ahonnan nagy biztonsággal és pontossággal irányította fejeseit.

1956-ban Kocsis, Czibor és Puskás együtt hagyták el az országot. Pontosabban nem tértek haza a Honvéd elhíresült Dél-amerikai túrájáról. Előbbi kettő az 1958/59-es szezonban került az épp Helenio Herrera által edzett Barcelonához, természetesen Kubala közbenjárására. Ami miatt a második helyre került a listán, az a Barcelonában eltöltött időszaka. Itt már nem tudott alapemberré válni, messze nem futott be olyan második karriert külföldön, mint Puskás. Eleve nem volt alapvetés, hogy a kezdőtizenegyben a helye, de azért elég sok mérkőzésen játszott Barcában, azonban már nem jöttek úgy a gólok, mint Magyarországon (75 mérkőzés/42 gól), nem tudott igazán meghatározó tagja lenni a csapatnak. Az 1961-es BEK döntőt ugyanott játszották, mint az 1954-es VB fináléját, a berni Wankdorf Stadionban. Kocsis és Czibor számára pedig ugyanaz lett a végeredmény is. Hiába szerzett gólt Czibor és Kocsis is, 3:2-re nyert az ellenfél, a Guttman Béla edzette Benfica.

1966-ig maradt a Barcelona játékosa, majd az ificsapat edzője lett. Korán megbetegedett, miután felhagyott a futballal depressziós lett, komoly gyomorpanaszok kínozták, egy fürdőszobai baleset miatt pedig amputálni kellett a bal lábfejét. 1979-ben, mindössze 49 évesen, máig tisztázatlan körülmények között kiesett, vagy kiugrott egy kórház ablakán, és szörnyet halt. Budapesten, a III. kerületben utca viseli a nevét.

1. Puskás Ferenc (Budapest 1927.04.01 - Budapest 2006.11.17) A válogatottban: 85 mérkőzés/84 gól, az első osztályban 533 mérkőzés/511 gól.

Valószínűleg senki nem lepődik meg az első helyezett személyén. Ha bárhol a világban megemlítjük, hogy magyarok vagyunk, különösen futball szerető közegben, előbb utóbb előkerül Puskás Öcsi, a Sváb, a Száguldó Őrnagy, vagy ahogy a spanyolok becézték Pancho neve. Apja, az idősebb Purczeld Ferenc a MÁV Gépgyár csapatából igazolt Kispestre. Később edzőként fiát is trenírozta.

VB ezüstérmes, olimpia bajnok, ötszörös magyar, hatszoros spanyol bajnok, háromszoros BEK győztes, Világkupa győztes, négyszer-négyszer magyar ill. spanyol gólkirály, a BEK sorozat kétszeres gólkirálya. 84 válogatott góljánál csak Cristiano Ronaldo, és Ali Dáji szerzet többet. De, ha minden sikerét fel szeretnénk sorolni, holnap estig sem érnénk a végére. Di Stéfano szerint "emberileg és labdarúgóként is tízes" volt - futballóriás óriási szívvel. Már gyermekkorában felcsillant nagy tehetsége. Bár alakja nem mondható eszményinek, igazán jól csak bal lábbal rúgott és fej játéka sem haladta meg a jó átlagot, mégis kiemelkedő tudású, világklasszis labdarúgó vált belőle. Éveken át a világ legjobb csatárai között emlegették. Játékát rendkívüli robbanékonyság, bal lábbal tökéletes labdakezelés, szellemes, ötletekben, váratlan húzásokban páratlanul gazdag elgondolások, 30–40 méterre is hajszálpontos átadások, nagy mozgékonyság, a helyzetek tökéletes és gyors felismerése és kivételes lövőkészség jellemezte. Jobbik lába a történelem legnagyobb bal lábainak egyike, a modern korból csak Maradona balja vetekszik az övével. A "tömör" termetű fiatalember mesterien, hadvezérként irányította csapatának játékát. A befejezéseknél is rendre a helyén volt.

Nehéz róla bármi újat írni. Puskást minden magyar futballkedvelő jól ismeri. A fenti összehasonlítás számai ne tévesszenek meg senkit, Kocsis több gólt szerzett ugyan a közös honvédos években, de azért Öcsi gólátlaga is kimagasló. Ami az első helyre repítette, hogy bár csak két évvel idősebb Kocsisnál, jóval korábban kezdődött, és még tovább tartott pályafutásának csúcsidőszaka. Az ’50-es évek első fele, életük legvirágzóbb időszaka Kocsisé volt ugyan, a ’40-es, és az ’50-es évek vége, valamint a ’60-as évek eleje viszont Puskásé. Hihetetlen teljesítmény volt, ahogy 30 fölött, jelentős súlyfeleslegét leküzdve, egy teljesen idegen környezetben tudott egy második, az elsőhöz hasonlóan sikeres pályát befutni, a világ akkori legjobb csapatában, a zsinórban ötszörös BEK győztes Real Madridban is az egyik, ha nem a legnagyobb sztárrá válni.

Albertél azt írtam, a listán előtte álló játékosoknak nem nagyon volt lehetőségük aranylabdát nyerni. Ez Puskásra nem igaz. Bár fiatal korában még nem létezett a díj, 29 éves korától négyszer került be a France Football aranylabda rangsorán az első tízbe. 1960-ban pedig konkrétan neki kellett volna nyernie a díjat. Ma már nehezen elképzelhető, hogy valaki egy adott évben gólkirályként BEK győztes lesz, emellett a spanyol bajnokságban is ő szerzi a legtöbb gólt, ráadásul a BEK döntőben egymaga 4 gólt lő, mégsem kapja meg az aranylabdát. 1960-ban azonban ez is megtörténhetett. Elterjedt legenda, hogy azért nem ő nyert, mert a szocialista újságírók nem szavazhattak rá. De ez nem teljesen igaz. A magyar, a csehszlovák és a szovjet szavazónál valóban nem került be a legjobb ötbe, a lengyel és a jugoszláv azonban őt írta az első helyre. De, ha a másik három ország képviselője is adott volna rá szavazatot, talán még az is kevés lett volna a győzelemhez, ugyanis a francia, a görög, a holland, az olasz vagy a portugál szavazó sem tett be a legjobb ötbe, pedig őket nem motiválták politikailag. Hogy mi alapján adták le a voksukat, nem tudjuk, de Suarez így fölényesen, 54:37 arányban győzte le a BEK döntő hősét.

Puskás nem csak a góljai, és a sikeres külföldi karrierje miatt számít azonban a legnagyobb magyar focistának, hanem csapatkapitányi tevékenysége miatt is. A magyar futball legsikeresebb válogatottjának egyértelmű vezére volt a Száguldó Őrnagy. Ha kellett a politikusokkal is szembeszállt a csapat, vagy egy-egy játékostársa érdekében. Pedig akkoriban ez nem volt kockázatmentes. De Puskás akkora sztár volt, hogy ezt is megtehette. Manapság sajnos gyakran lehet internetes kommentekben Puskás gyalázását olvasni. Bizonyos körökben menőnek számít a legnagyobb magyar labdarúgó magyarságának, vagy éppen emberi nagyságának megkérdőjelezése. Pedig aki nyitott szemmel, és füllel jár, számtalan történetet hallhat, olvashat, ami megcáfolja ezeket a kritikákat. Ha nem voltunk abban a helyzetben, amiben ő volt, amikor elhagyta az országot, nem tudjuk megítélni miért tett így. Itthon dúlt a forradalom, a játékosok inkább a biztonságos, és igen, valóban jól fizető külföldi túrát választották, ahova a családjukat is ki tudták menekíteni. Később, amikor hazarendelték őket, a központi hatalom konkrétan kimondta, hogy Puskás, mint a csapat kapitánya, első számú vezére, súlyosabb megtorlásra számíthat, mint a többi játékos. A többség előbb vagy utóbb hazatért, kisebb vagy nagyobb büntetést kapva. Grosicsot például börtönbe is zárták, bár hivatalosan nem az ország elhagyása miatt. De senki nem tudta valóban mire számíthat, ha hazatér. Puskás, Honvéd játékosként katonatiszt volt, így katonaszökevénynek minősült, és élénken élt még ez emlékezetében Szűcs Sándor esete, aki a Dózsa játékosaként rendőri állományban volt, így miután meghiúsult a disszidálási kísérlete, kivégezték. Ezért nem tért haza, és kezdett bele páratlanul sikeres külföldi karrierjébe, nem azért, mert ne lett volna eléggé hazafi. Sőt, külföldön is megmaradt magyarnak. Bárki fordulhatott hozzá segítségért, számolatlan külföldre szakadt honfitársának nyújtott anyagi segítséget, ismeretlenül is.

A világ minden pontján megfordult edzőként. Legnagyobb sikerét Görögországban érte el, ahol teljesen esélytelen Panathinaikosszal egészen a BEK döntőjéig menetelt. A rendszerváltás után hazatért, magyar szövetségi kapitány is volt. De azzal a játékosállománnyal ő sem tudott csodát tenni. Még életében róla nevezték el legnagyobb válogatott sikerinek színhelyét, a Népstadiont. Majd a helyére épült Puskás Aréna is örökölte a nevét. Kispesten, a Bozsik stadion melletti utca viseli a nevét. A Szent István Bazilikában helyezték örök nyugalomra.

A 6:3 összefoglalója, kiszínezve, eredeti kommentárral

Az 5-8. helyezettek rangsorát itt találod.

A 9-12. helyezettek rangsorát itt találod.