125 éve, 1896. április 11-én nyerte Hajós Alfréd az olimpiák történetének első magyar bajnoki címét. Hogy aztán pár perccel később rögtön a másodikat is megszerezze.
Hajós Alfréd 1878. február 1-én született Guttmann Arnold néven. Apja már 4 éves korában megtanította úszni a Dunán kialakított uszodában. Első említése a sajtóban Hajós Nándor (Guttmann Alfréd) formában történik. 1905-ig egyaránt szerepel Hajós, Guttmann, illetve Hajós-Guttmman, és Gutmann-Hajós elnevezéssel. Ekkor azonban hivatalosan is felveszi a Hajós nevet. Az Alfréd keresztnevet csak halála előtt egy évvel, 1954-ban veszi fel hivatalosan. Ennek ellenére már a kezdettektől – változó vezetéknévvel, de – mindenhol Alfrédként és/vagy Nándorként szerepel. Soha nem Arnoldként. 

Az 1895-ös úszóversenyeken rövidtávon rendszerint Hajós győzött, így például a bécsi nem hivatalos Európa-bajnokságon is. A hosszabb távokon azonban általában Deutsch Gyula diadalmaskodott, de többnyire Balatoni (Gräfl) Károly is Hajós előtt végzett. Az olimpiai válogatóversenyen azonban meglepetésre középtávon is győzni tudott, és mivel az első két szám megnyerésével a válogató eldőlt, a hosszútávú versenyt már meg sem rendezték. Hajós Alfréd indulhatott az olimpián.

Az olimpia úszóversenyeit a tenger vizében, a Zea-öbölben tartották. Bár ez egy zárt öböl, a víz nagyon hideg és hullámos volt áprilisban. Európában ekkoriban az angolok voltak a legjobb úszók, de ők távol maradtak versenytől. Deutsch a válogatón elszenvedett vereség miatt nem volt ott, a többszörös Európa-bajnok német Wolf pedig üzleti elfoglaltsága miatt nem utazott el. Az amerikai Williams azonban fekete lónak számított, Európában senki nem ismerte őt. A magyar úszók sikereinek titka az úgynevezett "magyar tempóban" rejlett, ami gyakorlatilag a mai értelemben vett gyorsúszást jelentette. Nem volt ugyanis ekkor még szabályozva, ki milyen stílusban ússzon. A többi nemzet páros karral, tehát mellben úszott, a magyarok azonban úttörő módon váltott karral tempóztak a vízben.

A rövidtávú versenyt szinte magától értetődően Hajós nyerte. Az eredményhirdetésnél a Hajós által vitt zászlót vonták fel, a zenekar pedig belekezdett az osztrák himnuszba. Néhány taktus után azonban elhallgattak, a hirtelen beállt csendben pedig néhány ember ajkán megszólaltak a magyar himnusz hangjai.

Hajós az 500 méter küzdelmeibe is benevezett, de a középtávúszás rajtja olyan közel volt a rövidtávú verseny végéhez, hogy az eredményhirdetésről már nem ért oda a kezdésre. A hosszútávú versenyen a hideg vízben az úszók sorra adták fel a küzdelmet, Hajós azonban 20-25 méteres fölénye tudtában kitartott a célbaérkezésig. Végül körülbelül 60 méteres előnnyel, 18 perc 22,2 másodperces világcsúccsal ért célba.

Az olimpiai bajoki cím megszerzéséről hosszabb cikkem jelent meg az Újkor.hu-n.

Hajós az olimpia után elindult még pár versenyen, de az 1896-os Magyar Úszóbajnokság után visszavonult az úszástól. De nem hagyott fel teljesen a sporttal, atlétaként is sikeres volt, az igazi szerelem azonban a labdarúgás lett élete hátralevő részében. Ott volt a magyar futball bölcsőjénél. Játszott az első magyarországi labdarúgó mérkőzésen, az első nemzetközi mérkőzésen, és az első ma hivatalosnak tarott válogatott mérkőzésen is. A BTC színeiben két bajnoki címet szerzett. Visszavonulása után a szövetségi kapitányi és az MLSZ alelnöki posztját is betöltötte. 

Építészként is sikeres volt. Az ország elsőszámú sportépítészének számított. Ő tervezte az Újpest Megyeri úti stadionját, a ma már a nevét viselő Nemzeti Sporuszodát, a Millanáris átépítését. Az 1924-es párizsi olimpiára művészeti versenyeire Hajós Lauber Dezsővel közösen nevezett az "Ideális stadion" című tervmunkával. Ezzel az építészeti verseny második helyén végzett a magyar páros, és mivel az első díjat nem adták ki, ők kapták a győztesnek járó babérkoszorút. Így Hajós az egyetlen olyan sportember, aki művészi és sport kategóriában is olimpiai érmet szerzett

Élete fő vállakozásának a Nemzeti Stadion felépítését tartotta. Hajós volt az első, aki a stadion helyszíneként azt a területet - a korábbi lóversenytér helyét - nevezte meg, ahol később felépült a Népstadion. Bár a megépült stadion sok tekintetben az ő elképzelésiből merítkezve valósult meg, a végső terveket nem Hajós készítette. A Népstadion építésénél tanácsadóként dolgozott. A megnyitóünnepségen díszvendégként vett részt. A stadion felépülése egyszerre volt számára egy álom beteljesülése és szörnyű csalódás. Egész pályafutása alatt a stadion tervein dolgozott, rengeteg időt, energiát és pénzt fektetve a munkába, amit élete főművének szánt.

Hajós olimpia utáni életéről, a labdarúgó és építész karrierjéről a Levéltári Mozaikokon jelent meg hosszabb írásom.

Borítókép: Az 1895-ös bécsi úszó Európa-bajnokság győztese, Hajós (Guttmann) Alfréd (forrás: Wikimedia Commons)