Természetesen Hidegkuti Nándort, az Aranycsapat csatárát senki nem felejtette el. Hidegkutiról az edzőről, azonban jóval kevesebbet tud az emberek többsége. Míg Puskással kapcsolatban mindig megemlítik, hogy BEK döntőbe vezette a Panathinaikoszt, Nándi bácsi KEK győzelméről nagyon ritkán esik szó. Pedig mindössze három olyan magyar edző van (ha az erdélyi magyarokat is beleszámítjuk, akkor öt), akik nemzetközi kupagyőzelemmel dicsekedhetnek, de sokan nem tudják, hogy ezek egyike Hidegkuti Nándor. 

Még mindig lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy tavaly nem tettem be minden idők 12 legjobb magyar labdarúgója közé a ma 100 éve született Hidegkuti Nándor. Most, a születésnapján azonban mindenképpen meg szerettem volna róla emlékezni, ha nem is a játékosmúltjáról, hanem a jóval kevésbé ismert, de annál sikeresebb edzői karrierjéről.

Az 1957/58-as szezon végén Hidegkuti még részt vett az 1958-as, svédországi világbajnokságon, és játszott a furcsa módon ezután lejátszott utolsó három bajnoki fordulóban, majd szögre akasztotta a stoplis cipőt. Az edzői papírokat még játékospályafutása végén megszerezte, így a következő szezonban egyből leülhetett az MTK tartalékcsapatának kispadjára. Az MTK-ban 1954-ig, majd az utolsó bajnoki szezonjában, a szövetségi kapitányi posztról ekkor visszatérő Bukovi Márton volt az edzője. Bukovi volt Sebes Gusztáv mellett az Aranycsapat másodedzője és fő taktikai ideológusa. Ha nem is ő találta fel a visszavont középcsatár szerepkörét, de neki köszönhetően lett ez a válogatott egyik fő taktikai újítása. Bár az MTK-ban nem Hidegkuti játszott ezen a poszton, hanem Palotás, de a válogatottban Sebes az Öreg becenevű játékost állította középre, Kocsis és Puskás mögé. Hidegkuti tehát már játékos korában is sokat köszönhetett Bukovinak, akitől nagyon sok trükköt ellesett. De az MTK tartalék edzőjeként is az első csapatot trenírozó Marci bácsi volt a fő mentora, aki a szezon végén felállt a Hungária körúti kispadról, hogy visszatérje oda, ahol az edzői szakmát kezdte, Zágrábba. Az 1959/-60-as szezon kezdetén ezért Hidegkuti már az első csapat edzőjévé lépett elő. Bukovi az utolsó két szezonban az első (az MTK 29 évig utolsó bajnoki címe) és második helyre vitte be a csapatot. Igaz a bajnoki címhez még volt egy Hidegkutija. A tapasztalatlan új edzővel ehhez képest "csak" a negyedik helyen végeztek. 1960/61-ben viszont az első 8 meccsükből hatot megnyertek, októberben azonban a Fiorentina sportigazgatója Czeizler Lajos, aki addig az edzői feladatokat is ellátta Firenzében, felkérte Hidegkutit a csapat edzőjének.

A szocialista rendszerben nem volt olyan egyszerű legálisan egy nyugati csapathoz szerződni. Hidegkuti szerződtetéséért az olasz kommunista párt is közbenjárt, így nagy nehezen engedélyezték számára, hogy Olaszországba mehessen edzőnek. Azonban előre kikötötték, hogy három évnél tovább nem maradhat. "Túszként" pedig a Hidegkuti szülőknek itthon kellett hagyniuk a gyerekeket. Mindkettőnek megvolt a böjtje. A három évre majd később visszatérünk. A gyerekek itthon maradásának következményeibe pedig nem szeretnék nagyon belemélyedni, elég legyen annyi, hogy mivel nem kapták meg a kellő szülői szigort, így felnőtt korukban sajnos nagyon elkallódtak. Hidegkuti fia, a hírek szerint még a börtönt is megjárta.

A firenzei szerepvállalás rendkívül sikeres volt. A bajnokságban ugyan csak a 7. helyen végzett a Florentina, a kupát azonban megnyerték, a döntőben a Laziot verték 2:0-ra. De ami ennél is fontosabb, a Kupagyőztesek Európa-kupája első kiírásában is a firenzei lila-fehérek diadalmasodtak. Ehhez ekkor még csak három párharcot kellett megnyerni. A negyeddöntőben a svájci Luzernt verték 3:0-ra és 6:2-re. Az elődöntőben pedig épp Bukovi korábbi csapatát a Dinamo Zagrebet ejtették ki 4:2-es összesítéssel.

A KEK első szezonjában még a döntő is két mérkőzéses volt. A firenzeiek előbb Glasgow-ban verték 2:0-ra a selejtezőben a Fradit búcsúztató Rangerst. Majd a visszavágót is megnyerték 2:1-re. Ugyanebben az évben a BEK-ben Guttmann Béla Benficája győzött a Kubalával, Kocsissal és Cziborral felálló Barcelona ellen. A katalánok két gólját utóbbi két játékos szerezte. Így 1961-ben a két legrangosabb európai klubtrófeát magyar edző szerezte meg, még ha nem is magyar csapat kispadján. Rajtuk kívül magyar edzőként csak a Fradival 1965-ben VVK-t nyerő Mészáros Józsefnek sikerült nemzetközi kupát nyernie, valamit az erdélyi magyar Kovács Istvánnak az Ajax Amsterdammal és Jenei Imrének a Steaua Bucureștivel.

Az 1961-es KEK döntő első mérkőzése

A következő szezonban a bajnokságban is nagyszerűen szerepeltek a firenzeiek, a harmadik helyen végeztek, miközben ismét bejutottak a KEK döntőjébe. Nem csoda, hogy a Fiorentina meg szerette volna hosszabítani Hidegkuti lejáró szerződését. Ő azonban, mivel mindössze  három évre engedték ki Olaszországba, csak egy évvel tudta volna megújítani a kontraktust, a lilák ellenben ragaszkodtak a hosszabb megállapodáshoz. Így Hidegkuti a számára engedélyezett utolsó évet másik csapat, a Mantova élén töltötte. Így fordulhatott elő, hogy bár az elődöntőben az Újpesti Dózsát búcsúztató Fiorentina ismét KEK döntőt játszott, mivel az Atletico Madrid elleni finálé első mérkőzése 1:1-es döntetlenre végződött - bár kupagyőzelem ezúttal már csak egy mérkőzésen dőlt volna el -  az összecsapást meg kellett ismételni, és mivel az újrajátszás már a következő szezon elején történt, a vesztes kupadöntőn már nem Hidegkuti ült a Fiorentina kispadján. Ki tudja vele másként alakult volna-e a párharc?

Utolsó olaszországi szezonjában a nem túl acélos játékosállományú Mantova a magyar edzővel a 11. helyen végzett, majd Hidegkutinak haza kellett jönnie. Az anyaegyesületének, a Dózsának a kispadját elfoglaló Szusza Ferenc helyén, Győrben kapott állás. Az 1962/63-as szezon után a magyar labdarúgás visszaállt az 1956 előtt alkalmazott, szovjet mintájú tavaszi-őszi rendszerre, így az 1963-as őszi bajnokság csak fél szezon volt. A címvédő Fradinak az utolsó két fordulóban elég lett volna egy pont a bajnoki címhez, de egyet sem szereztek. Előbb kikaptak 7:2-re a Honvédtól, amivel jelentősen leromlott a gólarányuk, majd Szegeden is vereséget szenvedtek. Ugyanakkor a kispestiek is pontot hullajtottak az utolsó fordulóban, 0:0-t játszottak a Komlóval, így a magyar bajnokság történetében először, gólarány döntött a bajnoki címről. Ez pedig a Honvéddel és az FTC-vel szemben a győrieknek kedvezett, akik ezzel a Nagyvárad 1943-as siker után második vidéki csapatként lettek bajnokok. A Győri Vasas ETO 1960-ban jutott fel az élvonalba, három évre rá pedig felért annak csúcsára.

A fél szezonos bajnoki cím eredményképpen a Vasas ETO képviselte Magyarországot az 1964/65-ös BEK kiírásban, ahol előbb az NDK bajnok Lipcsét, majd a holland Door Wilskracht Sterket, végül a Lokomotív Szófiát kiejtve bejutottak az elődöntőbe. Ez a legrangosabb európai kupasorozatban elért egyik legnagyobb magyar siker. Ehhez hasonlóra csak a Vasas volt képes 1958-ban, majd később az Újpesti Dózsa 1974-ben. Mindkét esetben a későbbi győztes búcsúztatta a magyar bajnokot. Ez a Győrre nem volt igaz, ők az öt éve alatt negyedik döntőjét játszó Benfica ellenében estek ki, de a finálét ezúttal a címvédő Inter nyerte. Persze ebben a vereségben sincs semmi szégyellnivaló.

Hidegkuti még két évig maradt Győrben, ahol újabb bajnoki címet már nem szerzett ugyan - előbb a 4., majd az 5. helyen végzett (legjobb vidéki csapatként) - de kiválóan szerepelt a kupában. A győriek 1964-től kezdve négy éven keresztül minden esztendőben bejutottak a kupadöntőbe. Az elsőt ugyan még elveszítették a Honvéd ellen, utána viszont zsirban három kupagyőzelem következett, az első Hidekuti Nándorral.

1966-ban a Tatabánya edzője lett, ahol egy dobogós helyezéssel ismét megszerezte a vidék legjobbja címet. Láthatjuk, hogy eddig mindenhol nagyszerű sikereket ért el. Dobogós helyezések, meglepetés bajnoki cím, hazai és nemzetközi kupasikerek, ő számított az egyik legjobb magyar edzőnek ekkoriban. 1966-ban Lakat Károly mellett az ő neve is felmerült a VB után távozó Baróti Lajos szövetségi kapitány lehetséges utódjaként. Végül azonban az elsőszámú jelölt, Baróti segítője, a korábbi Vasas sikeredző Illovszky Rudolf kapta meg a pozíciót. Lakat és Hidegkuti pedig 1967-ben leülhetett kedvenc csapata kispadjára. Lakat tanár úr a Fradi edzője lett, Nándi bácsi pedig épp az ő helyére került az MTK-hoz. De míg előbbi legnagyobb sikereit aratta szeretett klubja kispadján, utóbbinak épp itt bicsaklott ki a karrierje. 1967-ben csak a 10. helyen végzett az MTK-val, de ez nem feltétlenül az ő hibája volt, hiszen az előző évben Lakat Károllyal is ugyanezt a pozíciót érték el a kék-fehérek. A következő év közepén, a gyengébbnek ítélt bajnoki szereplés miatt kinevezték fölé Bukovit szaktanácsadónak. Egy hónap múlva, Hidegkuti igazi kupaspecialista mivoltát igazolva, megnyerte a kupát, az augusztus 20-i kupadöntő utáni két mérkőzésen azonban nem sikerült győzni. A nyolc nap alatt lejátszott három bajnoki mérkőzés zárásaként, szeptember 1-én újra sikerült nyeriük, az MTK megverte a Szegedet, amivel 21 forduló után a 8. helyen álltak. Három nap múlva pedig Hidegkuti felkereste Bánhalmi Ferencet, a klub elnökét, és benyújtotta lemondását.

Ezután a korábbi sikeredző már nem játszott komoly szerepet a magyar labdarúgásban. Bár a lemondását nem Bukovi fölé helyezésével, hanem azzal indokolta, hogy több megkeresése volt, külföldről is, bő egy hét múlva az ekkor másodosztályú Bp. Spartacus edzője lett. 1970-ben visszaállt az őszi-tavaszi rendszer, így tavasszal ismét fél szezonos bajnokságot rendeztek. A legutóbbi ilyen alaklommal Hidegkuti bajnoki címet ünnepelhetett a Győrrel. Most a Spartacus történetének legnagyobb sikerét érte el. A rövidített szezon miatt mind az NBI, mind az NBI/b mezőnyét ketté osztották, majd a két-két csoport azonos pozícióban végzett csapatai összecsaptak egymással a végső bajnoki helyezés eldöntése céljából. Így játszott bajnoki döntőt az NBI-ben a Dózsa a Fradival. A Sparatcus az NB/b B csoportjának a második helyén végzett, egy ponttal lemaradva a FŐSPED Szállítók mögött. Így az A csoport másodikja, a nemrég még NBI-es Egyetértés ellen játszott a másodosztály harmadik helyéért, és nyert. De, ha az első két hely egyikén végeztek volna, sem mentek volna vele sokra, a bajnoki rendszer átalakítás miatt ugyanis ebben a fél szezonban nem voltak sem kiesők, sem feljutók.

Hidegkutit az Al-Ahli edzőjeként ünneplik, forrás: almasryalyoum.com

A Szparitól a legyen másodosztályú Stal Rzeszów csapatához igazolt, ahonnan különösebb eredmény nélkül távozott. Ezután rövid ideig Egerben edzősködött, majd következett az arab világ, ahol ért ugyan el sikereket, de a korábbi eredményi nem erre predesztinálták a játéksoként és edzőként is világklasszisnak bizonyuló Hidegkutit. 1973 és 1980 között a kairói Al-Ahli (National) edzője volt. A legsikeresebb egyiptomi csapattal ezalatt 5 bajnoki címet szerzett. Majd rövid időre hazatért, ekkor az MLSZ tanácsadó testületének volt a tagja. Végül  1983-1985 között a dubaji Al-Ahlit edzette, majd végleg felhagyott az edzősködéssel.

Boritókép: Hidegkuti Nándor, mint edző, forrás: wikimedia commons