Több mint egy hónapja leállt a világ sportélete. A fehérorosz pontvadászat az egyetlen európai labdarúgó bajokság, ami a koronavírus vészhelytett idején is üzemel. De mi a helyzet az öreg kontinens többi országában?

A belgákat sok támadás érte, többek között az UEFA részéről is, amiért április elején lefújta a bajnokságot, és az akkori állás alapján végeredményt hirdettek. A Jupiler League trónjára a 15 pontos előnnyel vezető Brugge ülhetett fel, megszerezve ezzel a 16. bajnoki címét. Így biztos csoportkörös lesz a Bajnokok Ligája következő szezonjában, bármikor is kezdődjenek el annak küzdelmei.

A második a Gent, akik így a BL-selejtezőben indulhatnak majd, a harmadik pedig a Charleroi, akik az Európa Liga csoportkörében szerepelhetnek a következő idényben. A negyedik, és így EL-selejtezőt érő helyen a Royal Antwerpen végez. Ugyanakkor a 16 csapat közül egy sem fog kiesni a másodosztályba.

Ha belegondolunk, a belgák nagyon is ésszerű döntést hoztak. Az alapszakaszból mindössze egy forduló volt már csak hátra, gyakorlatilag mindenki játszott mindenkivel oda-vissza. Nehéz lenne azt mondani, hogy nem született igazságos végeredmény. Persze a rájátszásban változhatott volna még a sorrend, de mindenképpen ésszerűnek nevezhető a pontvadászat ilyen a fajta lezárása.

És ezen az elven, más európai ligák is végeredményt hirdethetnének, és talán fognak is, hamarosan, ha a válsághelyzet még sokáig húzódik.

Ausztriában, Görögországban, Izraelben, Szlovákiában és Ukrajnában még a belgánál is ideálisabb a helyzet, hiszen pont véget ért az alapszakasz, amikor félbeszakították a pontvadászatot. Ezekben az országokban nyugodtan végeredményt lehetne hirdetni.

Cipruson, Ukrajnában és Romániában pedig épphogy elkezdődött a rájátszás, előbbi kettőben egy-egy, utóbbiban két, Walesben pedig már négy forduló ment le belőle. Ezt akár semmisnek is tekinthetik, és az alapszakasz végeredményét hirdethetik ki hivatalos végeredménynek.

A bolgár és a dán helyzet hasonló a belgához, csak itt nem egy, hanem még két forduló van hátra az alapszakaszból.

A lengyelek és a szerbek furcsa módon a 30 fordulós alapszakasz után, még rájátszást is rendeznek. De az Ekstraklasaban és déli szomszédainknál még az alapszakaszból is hátra van 4 játéknap. Skóciában pedig a 33 fordulós alapszakaszból hibádzik 3 játéknap. Kérdéses, hogy mi számít már annyira kevés fordulónak, aminek a lejátszásától könnyű szerrel le lehet mondani/el lehet tekinteni?

Albániában és Horvátországban a 10 csapatos bajnokában 26 kör ment le, tehát egy mérkőzés hiányzik ahhoz, hogy három teljes kört letudjanak ezekben a bajnokságokban. Ha abból indulunk ki, hogy pl. Magyarországon is három kör alapján hirdetnek végeredményt, Belgiumban pedig egy forduló lejátszásától tekintettek el a bajnokság lefújásához, ez alapján akár a szkipetár és horvát pontvadászatban is hivatalos végeredményt lehetne hirdetni. Szlovéniában ugyanez a helyzet, csak ott még eggyel kevesebb, 25 forduló zajlott le.

Boszniában Magyarországhoz hasonlóan 33 fordulót kellene játszani, a 12 csapatos bajnokságban. Azonban ebből pont 22 játéknap ment le, tehát mindenki kétszer játszott mindenkivel. Talán igazságosabb is lenne itt befejezni a pontvadászatot, mint a három körös verzióban.

Ilyen alapon egyébként Magyarországon is lehetne végeredményt hirdetni. Hiszen nálunk is túl vagyunk már a 22. fordulón. Annyiban különbözik a helyzet, hogy a mi csapataink már a 25. játéknapon is túljutottak, tehát a harmadik kör három mérkőzésének eredménye mehetne a kukába. Valamint a Fradinak van két elmaradt meccse, még az első két körből. De mivel így is 3 ponttal vezetik a pontvadászatot, ahogy a 22. forduló után is álltak, ennek a két mérkőzésnek a lejátszásától akár el is tekinthetnek. A Loki és az Újpest maximum a 7. helyre léphetnének előre, ha meg is nyernék az elhalasztott meccseket, táhát az ő szempontjukból sem feltétlenül lejátszani ezeket.

Az észak-ír pontvadászat kiirása szerint a 12 csapat az NBI-hez és a bosnyák pontvadászathoz hasonlóan 3 körös alapszakaszban 33 mérkőzést játszik. Majd ezután következik a rájátszás. Itt is pont véget ért az alapszakász, ebben tehát az osztrák és a görög helyzetre hasonít a szituáció.

Svájcban, Észak-Macedóniában és Montenegróban a 10 csapat 4 körben, 36 fordulós küzdelemben dönti el a bajnokság sorsát. Itt mindenhol a 23. játéknap után ütött be a krach. Vagyis épp belekezdtek a harmadik kör küzdelmeibe. Ha dobnák az utolsó forduló eredményét, épp kijönne egy-egy oda-vissza lejátszott kör, ami alapján nem lenne igazságtalan végeredményt hirdetni.

A legtöbb északi országban tavasz-őszi rendszerben működik a bajnokság. Ezeknél épp lement 1-2 forduló, vagy még el sem kezdődtek a küzdelmek. Észtországban, Finnországban, a Feröer-szigeteken, Írországban, Izlandon, Lettországban, Litvániában, Norvégiában, Svédországban és Moldovában (bár ők nem északiak, hanem a szovjet hagyományokat őrizik a futó fehérorosz bajnokághoz hasonlóan) talán reális szcenárió, ha az idei pontvadászatot egyszerűen töröltnek tekintik.

Természetesen csak az élvonalbeli bajnokságokat vettük számba. Az itt nem említett európai bajnokságok, vagyis az összes nagyobb pontvadászat a hagyományos, két körös, oda-visszavágós rendszerben működik. Ezek mindegyikében még legalább 8-10 vagy még több forduló hátra van. Ha a lengyel, szerb, skót első osztály esetében felmerül a kérdés, hogy a 3-4 hátralévő forduló sok vagy kevés-e a szezon lefújása szempontjából. A nagy bajnokságokban végképp bajos lenne a mostani állás szerint végeredményt hirdetni. Bár a Liverpool jogát, hogy felüljön a Premier league trónjára, valószínűleg a legnagyobb ellendrukkerek sem vitatják. De mi legyen a többi helyezéssel? A többi, sokkal szorosabb pontvadászat végeredményéről nem is beszélve.