Az Újkor.hu-n jelent meg egy cikkem arról, hogy az 1968-as Csehszlovákia elleni intervenció következményeként alkalmazott futballbojkott, miként érintette a magyar csapatokat. Amikor elkezdtem a téma után kutatni, még csak a kíváncsiság vezérelt, mert a sportalmanachokban mindössze 1-2 mondat szerepelt arról, hogy az intervencióban résztvevő öt ország csapatai, az előbb említett események miatt visszaléptek a nemzetközi kupaküzdelmektől. Szerettem volna a történet mögé látni. De sajnos, mire megírtam az említett cikket, az orosz-ukrán háború, és a sportban emiatt bekövetkező kizárások aktuálpolitikai hátteret is biztosítottak a történelmi eseményeknek. Az alábbiakban lesz átfedés az Újkor.hu-n megjelent írásommal, de itt most sokkal inkább a futballtörténeti vonallal foglalkozom.

Az 1967-es bajnoki idény, szovjet mintára tavaszi-őszi rendszerben zajlott. Innen kvalifikálták magukat a csapatok az 1968/69-es nemzetközi kupaszezonba. Így a bajnok Ferencváros indulhatott a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK), a Magyar Népköztársasági Kupát (MNK) zsinórban harmadszor megnyerő (és bajnoki harmadik) Győri Vasas ETO a Kupagyőztesek Európa-kupájában, a Nemzeti Bajnokság első osztályának (NB I) ezüstérmese, az Újpesti Dózsa pedig a Vásárvárosok Kupájában (VVK).

Az FTC és a Győr történelmének legsikeresebb évtizedei közé sorolhatja az 1960-as éveket. A Fradi 1956-ban visszakapta a nevét, és színeit. Szimbolikusan az 1963-as amnesztia évében, 14 év után megnyerte a bajnokságot. Majd 1964-ben, 1967-ben, és 1968-ban ismét bajnok lett. Négy bajnoki címével, a Vasassal holtversenyben az évtized legsikeresebb csapata. De míg a zöld-fehérek a dekádban minden szezon végén a dobogón végeztek, addig a piros-kékeknek a bajnoki címek mellett csak két bronzérem jutott. Volt, hogy csupán a 9. helyen sikerült zárniuk az idényt.  A IX. kerületieket a nemzetközi sikerek sem kerülték el. A VVK-ban 1962/63-ban a legjobb négyig jutottak. Ezt is túlszárnyalva, 1965-ben ugyanebben a sorozatban, a magyar labdarúgás egyetlen nemzetközi kupagyőzelmét aratva elhódították a trófeát. Majd 1968-ban ismét bejutottak a fináléba. Megjegyzendő, hogy magyar futballcsapat eddig hat alkalommal játszhatott nemzetközi kupadöntőt, ebből négy a ’60-as évekre esik, aminek a fele a Ferencváros nevéhez köthető (ahogy a hat döntős szerepelés fele szintén, a maradék pedig három különböző csapat, az MTK, a Dózsa, és a Videoton között oszlik el).

A labdarúgó bajnoki rendszer az 1957/58-as idényben állt vissza az európai norma szerinti őszi-tavaszai lebonyolításra. 1963-ban azonban újra áttértek a szovjet formulára (pedig ez nem lett volna kötelező, más Kelet-európai országokban, például Romániában, Lengyelországban vagy Csehszlovákiában is őszi-tavaszi bajnokság zajlott). Így a Fradi győzelmével zárult 1962/63-as bajnoki év után 1963 őszén mindössze fél szezonos bajnokságot rendeztek. Ezt – bár az FTC-nek az utolsó négy fordulóban elég lett volna három pontot szereznie a bajnoki címvédéshez, de csak kettőt sikerült, így – a győriek nyerték, megszerezve ezzel a magyar futballtörténelem második nem budapesti bajnoki címét. A csapat edzője ekkor, az Aranycsapat legendás középcsatára, Hidegkuti Nándor volt. A világklasszis játékos edzőnek sem volt utolsó. Mielőtt Győrbe került, három évig edzősködött Olaszországban, ahol 1961-ben megnyerte az első ízben kiírt KEK sorozatot a Fiorentinával (ebben az évben a BEK-ben Guttmann Béla Benficája győzött, vagyis a két legrangosabb kupában magyar edző csapata diadalmaskodott), majd a következő szezonban ismét döntőbe juttatta a firenzeieket. Hidegkuti ezután Győrben is nagyszerű munkát végzett. Az irányításával nemcsak bajnok lett az ETO, de a következő szezonban, amikor a Fradi VVK-t nyert, a győriek a BEK-ben tündököltek. Egészen az elődöntőig meneteltek, ahol attól a Benficától szenvedtek vereséget, akik ezzel öt év alatt negyedszer jutottak be a döntőbe. A győrieken kívül még két magyar csapatnak sikerült ilyen messzire jutnia a legrangosabb európai kupasorozatban. 1958-ban a Vasas, 1974-ben az Újpest Dózsa jutott a BEK-ben a legjobb négyig. Ezután inkább a hazai kupában jeleskedett a kisalföldi csapat. 1964-ben még vereséget szenvedtek a hat év után újra kiírt kupasorozat döntőjében a Honvédtól. A következő három kiírást azonban megnyerték. Utolsó két alkalommal már nem Hidegkuti, hanem egy másik egykori csatárlegenda, Szusza Ferenc volt a csapat trénere.

Szusza Ferenc (balról a második) kölcsönjátékosként, és Lakat Károly (a kép jobbszélén), Mike, Sárosi dr, és a szintén kölcsönben szereplő Puskás társaságában, a Ferencváros 1947-es mexikói túráján. (forrás: Fortepan 135581, Szabó József)

A Fradinál is történt egy edzőváltás. A csapattal 14 év után bajnokságot nyerő, majd az 1963-as őszi bajnokságot megnyerő Győr miatt nem címvédő, de 1964-ben újra bajnok, egy évre rá VVK győztes Mészáros Józsefet, pár hónappal a nemzetközi kupagyőzelem után menesztette a IX. kerületi csapat vezetése. Az eredményekre, mint látjuk nem lehetett panasz. Az edző 1965 szeptemberi menesztésekor a Fradi ugyan 5 pont hátrányban volt a Vasassal szemben, de ekkor még két mérkőzéssel kevesebbet játszottak, mint az angyalföldiek. Nem is emiatt menesztették a Dodó becenévre hallgató Mészáros edzőt. A játékosokkal és/vagy a vezetőkkel romlott meg annyira a viszonya, ami miatt ilyen kurtán-furcsán mennie kellett. Pontosan valószínűleg sosem fogjuk megtudni a menesztés valódi okát. A szezon végéig, az évet még játéksoként kezdő Vilezsál Oszkár vette át a csapat irányítását, akivel az utolsó előtti fordulóra azonos pontszámmal érkeztek a nagy rivális Vasassal. Ekkor azonban vereséget szenvedtek a piros-kékektől, így ők nyerték az 1965-ös bajnokságot. A következő szezonban immár Tátrai Sándorral, ismét ezüstérem jutott a Fradinak, ezúttal 6 ponttal szorultak a Vasas mögé. 1967-ben aztán érkezett a klub korábbi kiváló balfedezete, a korszak egyik sztáredzője, Lakat Károly. Vele ismét sikerült bajnokságot nyerni, a VVK 1967/68-as kiírásában pedig bejutottak a döntőbe.

A győriek az 1963 őszi bajnoki győzelem után három évig ugyan nem tudtak fellépni a dobogóra, de mint feljebb láthatjuk, az MNK-ban remekeltek. 1967-ben pedig a bajnokságban is újra érmes helyen végeztek. A BEK menetelés után a kupasikerek folytán a KEK küzdelmeiben vettek részt. 1966/67-ben többek között a Fiorentinát búcsúztatva jutottak a legjobb nyolc közé. Egy évre rá pedig a második fordulóban búcsúztak ugyan, de nem volt okuk szégyenkezni. Két döntetlen után, csak az idegenben lőtt több góljával tudta ugyanis kiejteni őket a sorozatot végül megnyerő, egy év múlva BEK győztes AC Milan.

Mint láthattuk, a Ferencváros a VVK-ban igencsak vitézkedett. A BEK-ben azonban kevésbé ment nekik. Az 1963/64-es kiírásban, egy 4:0-s vereség után rögtön az első körben kipottyantak, az akkorian nem túl acélosnak számító török bajnok Galatasaray ellenében (ahogy 1959-ben a Csepel sem bírt a Fenerbahçével). 1965/66-ban viszont már jobban kijött a lépés. Ekkor a legjobb nyolcig jutottak. Itt azonban az előző két kiírás győztese, az olasz Internazionale került az útjukba, így a magyar bajnoknak ez jeleltette a végállomást.

Az 1968/69-es kiírás július 10-i sorsolása sem hozott sok szerencsét a fővárosi zöld-fehéreknek. Az 1967-es győztes, az évtizedben összesen három nemzetközi kupadöntőt játszó Celtic Glasgow-val sorsolták ugyanis össze őket. A két csapat napjainkban is többször találkozott egymással, előbb az 2020-as BL selejtezőben, majd 2021-ben az EL csoportkörében. Egyik összecsapás sem számított kiemelkedő külföldi érdeklődésre. Nem úgy 1968-ban, amikor a nemzetközi sajtó egyöntetű véleménye szerint az első forduló csúcsrangadója volt a párosítás.

Ha ez nem lett volna elég, további nehézséget jelentett, hogy az UEFA az első mérkőzés időpontjául szeptember 18-át, a visszavágóra pedig október 2-át jelölte ki. Utóbbi időpontban pedig az olimpiai labdarúgó válogatott tagjainak Mexikóban volt jelenésük. A pontos olimpiai keret ekkor persze még nem volt ismert, de jó esély volt rá, hogy az olimpiai válogatott szövetségi kapitányi feladatait is ellátó Lakat Károly mellett, a legjobb ferencvárosi játékosok közül is jónéhány bekerül a csapatba. (Végül öt Fradi játékos: Novák Dezső, Páncsics Miklós, Szűcs Lajos, Varga Zoltán, és Juhász István utazott az olimpiára). De a szeptemberi időpont sem tűnt ideálisnak abból a szempontból, hogy mindössze egy héttel előtte kellett lejátszani a Leeds elleni VVK döntő visszavágóját. A Győri Vasas ETO sorsolása jóval kedvezőbb volt, ők a jelentősen kisebb csapatnak számító norvég Lyn Oslo csapatát kapták ellenfélül.

A VVK-t szokás az UEFA-Kupa, illetve a jelenlegi Európa-liga jogelődjének tekinteni. Való igaz, hogy az UEFA-kupát 1972-ben a VVK helyett hívta életre az Európai Labdarúgó-szövetség, de mivel a korábbi kupakiírásnak nem az UEFA, hanem egy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által felügyelt szervezőbizottság volt a koordinátora, így hivatalosan a két kupakiírás nem tekinthető úgy jogfolytonosnak, mint ahogy a Bajnokok-ligája a BEK, az Európa-liga pedig az UEFA-kupa jogutódja. Majd később látni fogjuk miért volt fontos, hogy a VVK nem egy UEFA rendezvény volt. Az Európai-szövetség kupaküzdelemitől való különbözőséget jelzi az is, hogy a VVK-ban már júniusban megtartották a sorsolást, ahol az Újpesti Dózsa az Union Luxemburg csapatát kapta ellenfélként az első fordulóban.

A labdarúgóbajnokságok nyáron szüneteltek. De míg a legtöbb országban a két bajnoki szezon közti pauzát tartották, addig az NBI-ben a tavaszi-őszi rendezés miatt csak a bajnokság közepén tartottak a június közepi leálláskor. Ekkor a Vasas állt a táblázat élén 23 ponttal, egy egységgel megelőzve a második újpestieket. A Fradi a negyedik helyen állt, de mindössze két pont volt a hátránya a listavezetővel szemben. Az előző évben bronzérmes és kupagyőztes Győr azonban meglepetésre a 16 csapatos mezőny utolsó előtti helyét foglalta el, mindössze egy győzelmet aratva a tavaszi idényben.

A nyári felkészülés során a Ferencváros Ausztriában edzőtáborozott, de Lakat Károly és az olimpiai válogatott játékosok nélkül, aki Tatán készültek az ötkarikás játékokra. Novák Dezső azonban nem tartott az olimpikonokkal, mert Lakat szerint egy 29 éves játékos másfajta felkészülést igényel, mint a keret többi tagja. De hangsúlyozta, hogy ennek ellenére Mexikóban számít a játékára. Így Novák Ausztriában volt az edzőtáborban, ahol a játékosok a helyi sajtóban nyomon követték a csehszlovákiai eseményeket, ahol egy épp ekkor zajló hadgyakorlat végén a szovjet csapatok egy harckocsi meghibásodására hivatkozva úgy döntöttek, hogy nem hagyják el az országot. Ez ellen Dubček tiltakozott, a Fradi játékosok között pedig kisebb vita alakult ki attól függően, hogy a két fél közül melyiknek adtak igazat. A Győr pedig épp egy Csehszlovák csapattal, a Slovan Bratislavával játszott edzőmeccset július végén.

A Fradi több időpontjavaslattal álli elő a Celtic felé, ami nem ütközött az olimpiával. A skótok azonban ragaszkodtak az eredeti dátumokhoz. Az FTC ezért az UEFA-hoz fordult, de a dolgukat nehezítette, hogy az Európai-szövetség épp ettől az évtől vezette be a fix mérkőzésnapokat a kupákban, és a válogatottak számára is. Ahogy új szabály volt az is, hogy a BEK-ben, és a KEK-ben ettől a szezontól kezdve kettőt lehetett cserélni. Korábban csak a kapust lehetett lecserélni, őt is csak sérülés esetén. A meccskeretekbe ezért 16 játékost lehetett nevezni. Közben a Győr is kérvényezte a norvégoknál a két mérkőzés időpontjának módosítását. A győri első összecsapást egy nappal szerették volna előbbre hozni, hogy ne ütközőn a Fradi-Celtickel, ebbe az oslói klub bele is egyezett. A visszavágó olimpia miatti eltolást azonban ők sem fogadták el. Pedig az ETO-nál úgy tervezték, hogy a visszavágó után még pár mérkőzésre északon maradnak. Ha már úgy is kifizetik az útiköltséget, az olimpia miatti bajnoki szünetben keresnek egy kis pénzt Skandináviában a bemutató bartástágos mérkőzéseken. Ekkoriban ugyanis még fizettek a magyar csapatoknak, hogy vendégül láthassák őket külföldön. Jóval szerencsésebb volt a Dózsa, a Luxemburg elleni VVK párharcok visszavágója ugyanis arra a szeptember végi időpontra esett, amikor a Fradi és a Győr is szeretett volna játszani, és ezt a nagyhercegség csapata is elfogadta, akik a szeptember 11-i első mérkőzésen kívánták felavatni az új stadionjukat. Már ekkoriban több újságcikk megjelent a hazai sportsajtóban, amiben az UEFA-t kritizálták, amiért az időpontkijelölésnél nem vette figyelembe az olimpiarendezés dátumát, és nem is segített a változást kérő magyar csapatok érdekérvényesítésében. De azt is felhozták, hogy az első tavaszi kupamérkőzések rendszerint a tél végére estek, ami az időjárási körülmények miatt nem kedvez a Közép-európai csapatoknak, így a magyaroknak sem.

Augusztus elején az MNK elődöntőivel indult az őszi szezon, majd 4-én elrajtoltak a bajnoki küzdelmek is. Mivel az olimpia miatt másfél hónapra leáll majd a bajnokság, addig augusztus elejétől szeptember közepéig erőltetett menetben, 8 fordulót kellet lejátszani. De szeptember 8-ára Ausztriával szemben egy barátságos válogatott mérkőzés is be volt tervezve a Népstadionban, amire augusztusi 21-én a Vortwärts Berlin elleni meccsel készült fel a nemzeti csapat.

A magyar bajnoki rajttal egyidőben a Fradi két leendő nemzetközi kupaellenfele is megmérkőzött egymással egy felkészülési mérkőzésen Leedsben. A 2:1-es angol győzelemmel zárult összecsapás után pedig a Celtic nem is utazott haza, hogy az 1968-as VVK döntő első mérkőzésén ne csak Jock Stein menedzser, de a játékosok is élőben tudják feltérképezni európai kupaellenfelüket, a Ferencvárost. A kupamenetelés során a Fradi többek között a Liverpoolt is elbúcsúztatta. A vörösök a kettős magyar győzelemmel zárult összecsapáson szenvedett először vereséget hazai pályán, nemzetközi kupamérkőzésen. A Leeds-Celtic meccset a liverpooliak legendás menedzsere Bill Shankly is a helyszínen tekintette meg, aki a Népsort újságírójának kérdésére azt nyilatkozta, a Fradi a legjobb csapat, amivel valaha játszottak. Nem mindenki volt azonban elájulva a magyar labdarúgástól, Eric Batty, a World Soccer munkatársa, más véleményen volt: „Amikor Pesten jártam, csalódtam a magyar futballban, amely rendkívül lassúnak tűnik a mi labdarúgásunk mellett. Sokkal gyorsabban, határozottabban kellene játszaniuk ahhoz, hogy még eredményesebbek lehessenek.”

A VVK döntő napján a BEK szervező bizottságának belga elnöke, Jose Crahay telefonon értesítette Barcs Sándort, az MLSZ elnökét, és az UEFA alelnökét arról, méltányosnak tartják a Ferencváros kérését, hogy a Celtic elleni visszavágóra még október előtt sor kerüljön. Bár korábban az első mérkőzés időpontja, szeptember 18-a sérthetetlennek tűnt, ezúttal a Fradi szeptember 4-i budapesti mérkőzést, és szeptember 18-i visszavágót javasolt. Ezt a skótok elvben el is fogadták, de a Ferencvárosnak még egyeztetnie kellett az ügyben az MLSZ-el, a szeptember 8-ra tervezett magyar-osztrák mérkőzés miatt.

A VVK döntő első mérkőzését augusztus 7-én játszották Leedsben. Don Revie a legendás menedzser, későbbi szövetségi kapitány 1961-ben játékos-edzőként vette át a Leeds irányítását. Az észak-angol csapat ekkor a másodosztályban szerepelt, és ott is a kiesés elkerülése volt a legfőbb célja. 1964-ban azonban már megnyerték a másodosztályt, és felkerültek az első ligába, ahol rögtön a második helyen végeztek, csak gólaránnyal lemaradva a Manchester United mögött. A kupadöntőt pedig hosszabbításban veszítették el a Liverpool ellen. A következő szezonban ismét másodikak lettek, majd a következő 8 szezonban (Revie szövetségi kapitányi kinevezéséig) két bajnoki címet, további három ezüst-, és egy bronzérmet szereztek. A VVK fináléjába már 1967-ben is bejutottak, ekkor azonban még elbukták azt a Dinamo Zagreb ellen. Egyértelműen az egyik legerősebb angol csapat voltak ekkoriban, akik Európában is komoly tényezőnek számítottak. Legfőbb erősségük a nagyon erős védelmük volt. De a Fradi is a kontinens legszűkebb elitjébe tartozott, a finálé tehát abszolút kétesélyesnek számított.

Don Revie szobra az Elland Roadon (forrás: Wikimedia Commons)

A mérkőzés előtt sérülés miatt kérdéses volt Albert Flórián játéka, de az aktuális Aranylabdás végül pályára tudott lépni. A Fradi azonban vele sem tudta feltörni a Leeds atombiztos, szoros emberfogásra épülő játékát. A 41. percben egy szöglet után az angolok az ötösön belül támadták Géczi kapust, aki emiatt kiejtette a labdát, a mögötte érkező Jones pedig az üres kapuba kotorta azt, így a mérkőzés 1:0-s angol győzelemmel zárult. A mérkőzésről tudósító Yorkshire Evening Post Batty helyett inkább Shanklyvel értett egyet, amikor azt a megállapítást tette, hogy a magyar bajnokcsapat Európa legjobb klubcsapata!

Míg 1968 augusztus 20-án az ünnepi események keretében megrendezett MNK döntőben a Hidegkuti Nándor vezette MTK a Népstadionban 2:1-re verte a Honvédot, a Magyar Néphadsereg 8. gépkocsizó lövészhadosztálya arra készült, hogy a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés másik három tagországával (NDK, Lengyelország, Bulgária) közösen, hajnalban bevonuljon Csehszlovákiába. A magyar alakulatok az akciót augusztus 21-én 0 óra 15 perckor kezdték meg.

Augusztus 26-án arról érkeztek hírek, hogy a Celtic bojkottálni szeretné a Ferencváros elleni budapesti mérkőzést. A pletykák hallatán a szurkolók között rendkívül izgatott volt a hangulat. Elterjedt az osztrák-magyar válogatott mérkőzés és a VVK döntő visszavágójának elmaradásának lehetősége is. A leggyakoribb vélemény az volt, hogy a politikát kár belevonni a sportba. A bojkottal a szovjeteket nem fogják tudni rávenni arra, hogy kivonuljanak Csehszlovákiából. Sőt, ezzel a nyugati hatalmak csak ellenszenvet váltanak ki a szocialista országok azon állampolgáraiból is, akik eddig velük szimpatizáltak.

És augusztus 28-án az osztrákok valóban lemondták a szeptember 7-8-ra tervezett többfrontos (utánpótlás és felnőtt válogatott) összecsapásokat. Az MLSZ hivatalos megfogalmazása szerint későbbre halasztották ezeket.

Augusztus 31-én az osztrák távirati iroda (APA) jelentése szerint a svájci Gustav Wiederkehr elnökletével Zürichben összeült az UEFA Sürgősségi Bizottsága. Tárgyalásuk indoka: olyan helyzetet kell teremteni, amelyben biztosítva látszik az UEFA-hoz tartozó két kupasorozat, a BEK és a KEK zavartalan lebonyolítása. Az ülés eredményeként a két kupa párosításait részben újrasorsolták. Ott, ahol eredetileg kelet-európai csapat (beleértve az intervencióban részt sem vevő Románia, Jugoszlávia, sőt Csehszlovákia résztvevőit is) nyugatival mérkőzött volna, a nyugatiak nyugati, a szocialisták szocialista csapatot kaptak ellenfélül. Így lett a Fradi új ellenfele a bolgár Levszki Szófia, a Győré pedig a román Dinamo București. A Celtic-nek a francia Saint-Étienne, a Lyn Oslonak pedig a török Altay Izmir csapata jutott az új sorsolás szerint. Azokat a párosításokat érintetlenül hagyták, ahol már eleve két nyugati csapatot sorsoltak össze. Szögezzük le, a ferencvárosiak sokkal jobban jártak az új vetélytárssal, mint a skót bajnokkal. Az ETO viszont talán valamivel nehezebb ellenfelet kapott.

A magyar sportjsajtó már aznap felháborodását fejezi ki, mert „az érdekelt feleket meg sem hallgatták. Magyarország a sportág élmezőnyébe tartozik, ezért nagymértékben megkönnyítették bizonyos nagycsapatok dolgát az új párosítással. Zűrzavart keltettek, de nem oldottak meg semmit, mert mi lesz a következő fordulóban?” Tette felt a kérdést a Népsort újságírója. Barcs Sándor az MLSZ elnöke, az UEFA alelnöke, és az UEFA VB tagja, bár a sürgősségi bizottságának is tagja volt, egyéb elfoglaltsága miatt az ülésen nem vett részt. Buruncz János, a Ferencváros elnökhelyettese is kifejezte tiltakozását, aki kijelentette, hogy „elutasítjuk az UEFA sürgősségi bizottságának döntését, mert ez ellenkezik minden józan jogszabállyal, és további alkalmat teremt hasonló vagy súlyosabb megkülönböztető döntések meghozatalára.” Pálkövi Gyula, a Győri ETO elnöke azt hangsúlyozta, hogy az UEFA sürgősségi bizottságának döntése példátlan a labdarúgósport történetében.

Barcs Sándor, az MLSZ elnöke, az UEFA alelnöke (forrás: alamy.com)

De nem csak a sajtó, a szurkolók is mélyen fel voltak háborodva, akár a Fradival, akár a Győrrel szimpatizált valaki. Többen azt hangoztatták, a nyugati csapatok csak félelemből nem vállalják a magyarokkal és a szovjetekkel való összecsapásokat. És ahogy ma is lehet olyan hangokat hallani az orosz és fehérorosz sportolókat sújtó szankciók kritizálói között, hogy az amerikaiakat bezzeg nem zárták ki sehonnan Jugoszlávia bombázása, vagy az iraki, afganisztáni katonai beavatkozásuk folytán, akkor is voltak, akik hasonlóra hivatkoztak a vietnámi háború kapcsán.

Hivatalosan először a bolgárok, majd a lengyelek tiltakoztak az új sorsolás ellen, ami szerintük mélyen sérti az UEFA alapszabály 2. cikkely (b) pontját, amely tilt minden politikai és faji megkülönböztetést. De pár napon belül a magyar és a szovjet labdarúgó szövetségek tiltakozó levele is megérkezett az UEFA-hoz. Szeptember 3-án a VVK szervezőbizottsága is összeült Zürichben, de ők úgy döntöttek, nem változtatnak a sorsoláson.

De nem csak a labdarúgásban történtek szankciók, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség amszterdami kongresszusán megszavazták, hogy az 1968-as moszkvai női VB és az 1968/69-es férfi és női BEK sorozat ne kerüljön megrendezésre.

A szovjet, bolgár, lengyel és magyar tiltakozás nyomán az UEFA úgy döntött, hogy szeptember 9-re, összehívja Zürichbe a VB rendkívüli ülését. Az egyetlen téma az első forduló sorsolása. A szovjet kézilabdázók is tiltakoztak a nemzetközi szövetség döntése ellen.

A VVK döntő visszavágójára szeptember 9-én Budapestre érkezett a FIFA elnöke, Sir Stanley Rous, aki egyben a kupasorozat szervezőbizottságát is vezette. Újságírói kérdésre elmondta: „Nálunk a VVK-ban fel sem merült a sorsolás megváltoztatása. A Leeds vezetői sem gondoltak arra, hogy nem jönnek el Budapestre. Jellemző, hogy a VVK-ban szereplő 64 csapat közül mindössze az Aberdeen jelezte visszalépési szándékát, de rögtön több csapat jelentkezett a helyükre.” Ugyanezen a napon az UEFA VB jóváhagyta a megváltozott sorsolást.

Három nap múlva a Dózsa levelet kapott a VVK-tól, hogy ellenféle a luxemburgi kormány tiltása miatt visszalépett, ezért az újpestiek játék nélkül továbbjutottak a következő fordulóba, ahol a Beerschot Antwerpen-DWS Amsterdam győztesével játszanak.

Szeptember 11-én 65 000 néző látogatott ki a Népstadionba, akik a mérkőzés után szomorúan kellett, hogy távozzanak, a Leeds ugyanis ismét kiválóan védekezett, így a 0:0-ás végeredmény az ő kupagyőzelmüket jelentette. Az angolok 1971-ben újra megnyerték a VVK-t, a következő, egyben utolsó kiírásban pedig ismét a fináléig jutottak, majd az ezt követő pár évben BEK és KEK döntőt is játszottak.

A Magyar Testnevelési és Sportszövetség Budapesti Tanácsa (MTS BT) engedélyezte a Fradi számára, hogy a döntő bevételéből a játékosnak és a szakmai stábnak 3000 Ft jutalmat adjon a kupaszereplésért. Azért, hogy érzékeltessük, mai léptékkel nézve milyen csekély összeget kaptak a labdarúgók egy nemzetközi kupadöntőért: 1968-ban a havi átlagfizetés 1928 Ft volt, ugyanebben az évben az MTS BT elnöke 3500 Ft, az osztályvezetők 2000 Ft jutalomban részesültek.

Az 1968-as VVK döntő első mérkőzésének gólja, és a második mérkőzés hosszabb részlete

A VVK döntő volt Varga Zoltán utolsó előtti mérkőzése a Ferencváros mezében. Négy nap múlva még pályára lépett Székesfehérváron a Videoton ellen, majd csatlakozott az olimpiai válogatott keretéhez. Mexikóban még az első mérkőzés előtt megszökött a szállodából, és akkori szóhasználattal nyugatra disszidált.

A döntőt követő napokban az MLSZ elnöksége, valamint az FTC és a Győri ETO közös nyilatkozatában sajnálatosnak tartotta azt, hogy az UEFA VB jóváhagyta az új sorsolást. A döntést politikai diszkriminációnak tekintették, ezért szeptember 14-én bejelentették, hogy visszalépnek a kupaküzdelmektől. Lakat Károly fia, a sportújságíró Lakat T. Károly Apám regény című könyvében azt írta: „Barcs Sándor elképesztő erőfeszítéseket tett ugyan a Fradi indulása érdekében, ám a „győzelemhez” abban a pattanásig feszült helyzetben még az ő politikai súlya is kevés volt!” A lengyelek, bolgárok, keletnémetek, majd másnap a szovjetek szintén visszaléptek. Valentyin Granatkin a Szovjet Labdarúgó Szövetség elnöke, a FIFA alelnöke azzal fenyegetőzött, hogy ha az UEFA továbbra is ezen a vonalon halad oda vezethet, hogy a szovjetek (és vele együtt valószínűleg a csatlós államok is) kilépnek az UEFA-ból. Annak ellenére, hogy a FIFA-nak jogilag nincs befolyása az UEFA döntésébe, az ügyet mégis a FIFA elé terjeszti. A nyugati vezetők azzal indokolták a sorsolás megváltoztatását, hogy így megakadályozták az európai mérkőzések esetleges bojkottját. De az egyetlen ilyen tárgyú írásbeli bejelentés a Celtictől érkezet, akik közölték, hogy nem hajlandók Budapestre utazni.

Alighanem a visszalépés egy elhamarkodott, sértettségből vezérelt döntés volt. Különösen, mivel valójában semmi hátrány nem érte a csapatokat. Sőt, néhányan, mint például a Ferencváros, kifejezetten jobban jártak az új sorsolással.  A második fordulóban a nyugati csapatok már nagy valószínűséggel nem tudtak volna elzárkózni a keleti ellenfelek elleni mérkőzésektől. Már csak azért sem, mert a NATO politikáját ekkoriban a békés egymás mellett élés jellemezte. Történtek ugyan protokolláris, látszat intézkedések, amivel jelezték, hogy elítélik Csehszlovákia megszállását. De ezek közül a legsúlyosabb a két UEFA kupasorozat első fordulójának újrasorsolása volt. Ennél messzebbre nem valószínű, hogy merészkedtek volna a nyugati szövetségek.  Ahogy a VVK küzdelmei is végimentek különösebb incidensek nélkül. A Dózsa luxemburgi ellenfele mellett a kelet-német Lokomotiv Leipzig vetélytársa, a dán KB lépett még vissza. A NDK csapat a második fordulóban épp egy skót csapattal, a Hibernainnal kerültek össze, akik (annak ellenére, hogy a BEK-ben a Celtic volt a legnagyobb szószólója az új sorsolás szükségességének, míg a VVK-ban Rous szavai szerint egyedül az Aberdeen jelezte visszalépési szándékát) szó nélkül kiálltak erre az összecsapásra. Az újpestiek nagy szerencséje, hogy a VVK szervezői nem ültek fel a nyugati országok követelésének, mert így nekik nem kellett visszalépniük a sorozattól, és (a Leedst is kiejtve), egészen a döntőig meneteltek, ahol az 1969-ben ismét angol-magyar párharc döntött a végső győztesről. Most is a brit csapat diadalmaskodott, ezúttal a Newcastle, akik kettős győzelemmel 3:0; 3:2 múlták felül magyar ellenfelüket. Az intervencióban részt nem vevő szocialista országok, bár az újrasorsolás őket is érintette, a visszalépésből is kimaradtak, és végigjátszhatták a szezont a nyugati csapatok ellen is. Ennek folytán a csehszlovák klubfutball a legsikeresebb szezonját futotta 1968/69-ben, a pozsonyi Slovan az ország egyetlen nemzetközi kupagyőzelmét aratta a KEK-ben, a szintén szlovákiai, nagyszombati illetőségű Spartak Trnava pedig az elődöntőbe jutott a BEK-ben. Ahol a Celtic a nyolc között búcsúzott, mindössze egy góllal alulmaradva a későbbi győztes Milan ellen. Vajon meddig jutottak volna a magyar csapatok, ha nem kényszeríti őket a politika visszalépni kupaindulástól? Hiszen labdarúgásunk ekkor még Európa élmezőnyébe tartozott, jól mutatja ezt az egymást követő két magyaros VVK döntő is.

Az 1969-es Újpesti Dózsa-Newcastle VVK döntő második mérkőzése (2:3)

Az olimpián sem érte semmilyen inzultus az intervencióban részt vevő országokat.  Itt teljesen más jellegű politikai indíttatású botrányok történetek. Marokkó kérte a FIFA-t, hogy az olimpián ne Izraellel keljen egy csoportban szerepelnie, (Magyarország is ide lett besorolva). Ehhez a nemzetközi szövetség nem járultak hozzá, ezért az afrikai csapat visszalépett a szerepléstől. Az első hírek szerint így egy csapattal kevesebb játszott volna a C csoportban, később azonban Marokkót egy másik afrikai válogatottal, Ghána nemzeti csapatával pótolták. A KNDK csapatának pedig nem engedélyezték a névhasználatot. Arra kötelezték őket, hogy Észak-Korea néven induljanak a játékokon. Ezt azonban a koreaiak nem voltak hajlandók elfogadni, ezért bojkottálták a részvételt.

Így aztán a magyar csapa kiválóan szerepelt Mexikóvárosban, 10 arany, 10 ezüst, és 12 bronzérmet szerezve az éremtáblázat negyedik helyén végzett, többek között labdarúgásban is győzelmet aratva, ami egyben a címvédést is jelentette Lakat Károly csapatának. Az olimpia alatti szünetet kihasználva a Ferencváros és a Vasas Franciaországban, a Dunaújváros és a Szombathely pedig Ausztriában túrázott. Ahol nemhogy fel sem merült, hogy a helyi csapatok nem állnak ki a magyarok ellen, de kifejezetten az ő meghívásukra utaztak ki, ami szintén azt igazolja, a kupasorozatok második fordulója már valószínűleg minden ellenállás nélkül lezajlott volna.

A szezon végén a Fradi megvédte a címét, egy ponttal megelőzte az Újpesti Dózsát, akik így csak egy év múlva kezdték meg azt a sorozatukat, ami során 11 szezon alatt 9 bajnoki címet szereztek, ebből az első hetet megszakítás nélkül. A félidőben még első helyen álló Vasas végül hat ponttal a lilák mögött lett harmadik. A Győri Vasas ETO pedig a 14., épp még bentmaradást érő helyen végzett. Az azóta felröppent hírek szerint a Fradi épp az utóbbi két csapat ellen bundagyanús mérkőzésen győzött a bajnoki hajrában. A következő BEK kiírásban pedig már a második fordulóban búcsúzni kényszerültek, a Leedstől elszenvedett két 3:0-ás vereség után.

Az 1970-es VB-selejtezőkön egy csoportba került Magyarország és Csehszlovákia. A mieink első meccse 1969-ben épp a csehszlovákok elleni hazai összecsapás volt. Az előző évi események miatt a rendőrség és az állambiztonság kiemelt kockázatú mérkőzésként kezelte a párbajt. Egyaránt tartottak mind a várt nagyszámú vendégszurkolótól, mind az intervenciót elitélő magyar állampolgárok szimpátiatüntetésétől. Végül azonban a vendégek sem jöttek a várt mennyiségben, és a lelátói incidensek is elmaradtak.  Bár a mieink nyertek 2:0-ra, Prágában pedig 3:3-as döntetlen született, mivel azonban Koppenhágában kikaptunk a dánoktól (ezen a mérkőzésen szenvedte el Albert Flórián azt a súlyos sérülést, ami gyakorlatilag a pályafutás végét jelentette), a magyar és a csehszlovák válogatott azonos pontszámmal végzett a csoport élén. A gólarány az ellenfélnek, az egymás elleni eredmény nekünk kedvezett, de ekkor még egyik sem számított, így egy semleges helyszínen megrendezett, mindent eldöntő harmadik mérkőzés döntött a VB részvételről. A marseille-i 4:1-es vereség a magyar futball egyik legnagyobb tragédiája, egyik Mohácsa. Első alkalommal fordult elő, hogy a magyar válogatott nem tudta magát kvalifikálni egy világbajnokságra (1930-ban és 1950-ben sem vettünk részt a VB-n, de ekkor nem is neveztünk).

Borítókép: az FTC 1968-as csapata (forrás: tempofradi.hu)